A kép bejárta a világot. Egy Nika László nevű diák lóg egy gerendán, alatta hatalmas tömeg, amely ellep egy futballpályát. Csoda, hogy nem halt meg senki, amikor 1947. május 4-én, a magyar–osztrák válogatottmérkőzés második félidejében, 3:2-es magyar vezetésnél leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya fatribünje, a sérültek száma 278-ra rúgott. A Ferencváros stadionját 1911. február 12-én adták át, azóta elavult, elöregedett, veszélyessé vált, és a sportlap okkal állapította meg: „A vasárnapi magyar–osztrák mérkőzés nézőseregének tízezrei előtt lejátszódott tömegszerencsétlenség kegyetlen nyíltsággal világított rá a magyar sport egyik legnagyobb bajára: a megfelelő sporttelepek hiányára.”
A magyar futballválogatott albérletben játszott itt, nem volt igazi otthona. Pedig már 1896-ban megszületett az ötlet, kellene egy nemzeti stadion, ám nem mi, hanem a görögök kapták meg az első újkori olimpia rendezési jogát, így az igény folyamatosan megrekedt az álmodozásnál. Illetve 1924-ben már törvényt is alkottak az építésről, sportadót vetett ki a kormány, hogy aztán a befolyt pénzt – hogy, hogy nem – másra költse el. Így ment ez az Üllői úti szerencsés szerencsétlenségig, amelynek hatására annyira felgyorsultak az előkészületek, hogy végül a hároméves tervbe is bevett stadion építkezését 1948. július 13-án végleges tervek nélkül kezdték el.
A válogatott pedig, az évtizedes hagyományoknak megfelelően, továbbra is albérletben játszott. Az első nem hivatalos és hivatalos meccsének is a Millenáris adott otthont, az előbbin a Richmonddal mérkőzött meg 1901. április 11-én. A hivatalos mérkőzések listája azonban a Csehország elleni, 1903. április 5-én rendezett találkozóval kezdődik, 750 néző előtt 2:1-re nyertünk, és az az Ordódy Béla vezette a meccset, aki később játékosként bemutatkozott a válogatottban. Rendeztek később mérkőzést a Margitszigeten a MAC-pályán is, de a helyzetet a Ferencváros Üllői úti, majd 1912. március 31-én az MTK Hungária körúti stadionjának átadása oldotta meg hosszabb távra. Ezek annyira jelentős létesítmények voltak, hogy nekik köszönhetően az első világháború előtt a kontinensen Budapesten volt a legnagyobb a válogatottmérkőzések átlagos nézőszáma, egész pontosan 26 500. Mivel a két klubnak ezek a meccsek komoly bevételi forrásként is szolgáltak, versengtek egymással a rendezésért, egészen az MTK meghurcolásáig.