Telt ház a Puskás Aréna avatásán

Több mint 65 ezer néző egy magyarországi labdarúgó-mérkőzésen… Azt hittük, ilyesmi már nem fordulhat elő a mi életünkben, aztán tegnap mégis megtörtént. A Magyarország–Uruguay mérkőzésre jöttünk össze ennyien, az új Puskás Aréna megnyitójára. A boldogságunk azonban nem lehetett teljes, mert a vendégek 2-1-re győztek.

Világszínvonalú létesítményben szurkolt a több mint 65 ezres közönség Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

Hét éve vártunk erre a pillanatra, amióta az akkor már 59 éves, elaggott, omladozó Puskás Ferenc Stadiont végleg bezárták. Tegnap pedig, 2019. november 15-én a Magyarország–Uruguay nemzetek közötti válogatott labdarúgó-mérkőzéssel végre megnyílt az új Puskás Aréna, az elfogulatlan szemlélők – köztük Óscar Washington Tabárez uruguayi szövetségi kapitány és Diego Godín, a Celeste csapatkapitánya – szerint is a földkerekség egyik legszebb futballszentélye.

Ahogy a Keleti pályaudvar felől megközelítettük a stadiont, bennünk, idősebb rajongókban a hetvenes évek kettős rangadóinak vagy éppen az 1986-os magyar–brazilnak a hangulata éledt újjá. Akkoriban is így vonultunk több­ezred magunkkal a Népstadion felé, izgatottan tárgyalva az esélyeket, bele-belekortyolva a magunkkal hozott szíverősítőbe – persze az utóbbi ezúttal, tudósítóként, szóba sem kerülhetett.

Odabent szinte letaglózta az embert a stadiont beburkoló piros-fehér-zöld fényjáték, Berkesi Judit és Gundel Takács Gábor, a két moderátor egymás után konferálta be a gyepre vonuló legendákat, elsőnek Pádár Anitát, majd Dárdai Pált, a 108-szoros válogatottsági rekorder Király Gábort – a szombathelyi kapus Hajrá, magyarok!-kal köszönt –, Halmai Gábort, Lipcsei Pétert, Illés Bélát, Kiprich Józsefet, Bognár Györgyöt, Nagy Antalt, majd az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek klasszisait, Martos Győzőt, Pintér Sándort, Dunai II Antalt, Rákosi Gyulát, Fenyvesi Mátét, és csattanóként a legendák legendáját, a leg­idősebb magyar válogatott labdarúgót, az Aranycsapathoz köthető 92 éves Raduly Józsefet.

Fantasztikus hangulatban, gyakorlatilag telt ház előtt játszhatott nemzeti csapatunk új otthonában
Fotó: Mirkó István

Feldübörgött az AC/DC Thunderstruckja, a kivetítőn pedig egymás után láthattuk az est főszereplőinek, a magyar és az uruguayi válogatott játékosainak, szakvezetőinek nevét, a legerősebb hangorkán Marco Rossi nevének felvillanásakor volt hallható. Kicsit ugyan szellős volt a felvezető program, hosszabb-rövidebb üresjáratok is tarkították a műsort, eközben az uruguayiak szemkápráztató cicázása, az úgynevezett rondo kötötte le a nagyérdemű figyelmét.

Mielőtt azonban felharsant volna Damir Skomina játékvezető sípszava, megjelent a húsz év után újra összeállt Soho Party, és eljátszotta kultikus számát, Az éjjel soha nem érhet véget című nótát, ami a 2016-os franciaországi Eb alatt vált válogatottunk nem hivatalos himnuszává, és hatvanötezer torokból felhangzott a Kárpát-medencei futballkultúra szerves részévé vált Nélküled is az Ismerős Arcoktól.

Természetesen az ünnepelt, Gera Zoltán köszöntése sem maradhatott el, Csányi Sándor, az MLSZ elnöke méltatta a legendás labdarúgó pályafutását, aki felesége és két gyermeke kíséretében fogadta az elismerő szavakat. Aztán már tényleg a labdáé volt a szó…

Világszínvonalú létesítményben szurkolt a több mint 65 ezres közönség
Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

Szalai Ádámé az első magyar gól

Marco Rossi ígéretéhez híven Dibuszt nevezte kapusnak, s nem a B csapatot küldte pályára, igaz, kedden Cardiffban az Eb-selejtezőn aligha ugyanígy áll fel a magyar válogatott: Dibusz – Bese, Baráth, Lang, Korhut – Vida M. – Dzsudzsák, Kalmár, Szoboszlai, Varga R. – Szalai Á. Bár a szövetségi kapitány meglepetéssel is szolgált, felfedve kártyáit a tegnapi találkozó előtt elárulta, hogy Wales ellen is Baráth és Lang lesz a két középhátvéd. – Össze kell szokniuk. Szeretnénk még több önbizalmat adni nekik ezzel a mérkőzéssel – indokolta a döntését.

Óscar Washington Tabárez, a vendégek szakvezetője is tartotta szavát, a magyar futball (múltja) iránti, a csütörtöki sajtóértekezleten is többször hangoztatott tisztelete jeléül valamennyi világsztárját pályára küldte a kezdő tizenegyben, íme: Muslera – González, Coates, Godín, Viña – Rodríguez, Bentancur, Valverde, Lozano – Luis Suárez, Cavani.

Suárez akár már a 4. percben megszerezhette volna vezetést, de valószínűleg ő nem hallott arról, hogy a Ferencváros kapusa hetek óta ihletett formában véd. A Barcelona csatára két perc múlva fölé lőtt, de sajnos így is hamar jött az uruguayi vezetőgól. A 15. percben Matías Viña – ne szépítsük – felbőrözte Besét, a beadásra a hosszún Cavani érkezett és a hálóba passzolt (0-1). Gyorsan jött az újabb uruguayi találat, ezúttal Brian Rodríguez csapta be Besét, s kíméletlenül a hosszúba tekert (0-2).

Félő volt, hogy megroppan a magyar csapat, ehelyett mintaszerű támadás végén Szalai Ádám (képünkön) szépített a 24. percben, tehát egyúttal ő szerezte az első magyar gólt a Puskás Arénában. Szünet előtt az egyenlítésre is volt esély, Dzsudzsák príma helyről végezhetett el szabadrúgást, de fölé durrantott.

Fotó: Mirkó István

A második félidőben, ahogy arra számítani lehetett, Rossi elkezdett cserélni. Előbb Dzsudzsák, majd Szalai Ádám jött le – ők nyilván Cardiffban is kezdenek – Kovács István és Feczesin Róbert állt be, aztán Szoboszlait és Baráthoz váltotta Nagy Ádám és az újonc Szalai Attila. A 75. percben aztán eljött a másik debütáns, a beharangozott Nagy Zsolt ideje, aki Korhut helyett jött be; végül megsérült Kalmár, így jutott szóhoz Holman is.

Az uruguayiak még inkább kocogósra vették az iramot, mint az első félidőben, kissé álmosan peregtek a percek, a végén Dibusz még védett egy nagyot, s Vida fejelt mellé, de nem változott az állás, a vendégek 2-1-re nyertek.

– Voltak olyan időszakok, amikor nagyon jól játszottunk a világ egyik legjobb válogatottja ellen, ez pozitív, de Walesben nem kezdhetjük így a mérkőzést, mint most… – nyilatkozata Marco Rossi.