Dömötör úszóként kezdte pályafutását – kontinensbajnok lett a sportágban -, és alig 19 évesen, 1954-ben, Torinóban tagja volt az Európa-bajnokságot nyert 4x200-as gyorsúszóváltónak. Csak később pártolt át a vízilabdához, ahol úszótudását hasznosítva, ráadásul balkezesként gyorsan a legjobbak sorába emelkedett.
Szepesi György tette már életében halhatatlanná örökbecsű felszólításával – Lőj, Dömötör, lőj!... -, és ha nem is lőtt, hanem ejtett, az ő íveléses góljával nyert a szovjetek ellen 5-2-re, és lett aranyérmes az 1964-es tokiói olimpián a pólóválogatott.
A nemzeti együttesben 116 mérkőzésen játszott, a legkiemelkedőbben a már említett tokiói olimpián, amikor az aranyérmet bebiztosító gólját is szerezte. Előtte Rómában, utána pedig Mexikóvárosban volt tagja a bronzérmes magyar együttesnek, miként helyet kapott Budapesten 1958-ban, majd Lipcsében 1962-ben az Európa-bajnok válogatottban is.
Az Olimpiai Bajnokok Klubjának 2004-től 2012-ig volt elnöke.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!