A Kánaán után is tudni kell a helyünket

Edző, szövetségi kapitány, vállalkozó, sportos családtagok – mindez igaz Ivkovics Sztojanra. Kapitányként a felmondási idejét tölti, de augusztusra összetartást tervez, ugyanakkor éppen az az egyik baja, hogy a járványnak köszönhetően manapság két napra előre is nehéz tervezni. A Magyar Nemzetnek beszélt arról, hogy miként alakul át a fontossági sorrend, a konfliktusokról, és arról is, hogy életében először kiszolgáltatottnak érzi magát.

20200220 szombathely eu ff kosarlabda selejtezo magyar o szlovenia havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Nem az a láblógató típus. Élete a kosárlabda, ő a férfiak szövetségi kapitánya, közben szerepet vállalt a kaposvári csapat mellett, amiből vihar is kerekedett. Emellett Kecskeméten két étteremnek a tulajdonosa, és ott van még a legfontosabb, a család. Sokan kedvelik, sokan ki nem állhatják, egyet azonban nem lehet tőle elvitatni: a válogatott az utóbbi években közönségkedvenc és eredményes csapat lett az irányításával. Most a koronavírus miatt megállt az élet a sportágban is.

– Próbálok ebből a helyzetből is kivenni annyi jót, amennyit csak lehet – mondta lapunknak Ivkovics Sztojan. – Először is vigyázunk magunkra, fegyelmezetten otthon vagyunk mind a négyen, szörnyű arra gondolni, hogy a betegség miatt rengetegen megbetegszenek, sokan meg is halnak. Most van idő átgondolni az életünket, és sokat lehetünk együtt, foglalkozhatunk egymással. A két gyerek a kecskeméti akadémián kosárlabdázik, és percre lebontott edzésprogramot kaptak, amit itthon maradéktalanul végre is hajtanak.

Fotó: Havran Zoltán

Meg is lehet nézni, mert felteszik az internetre, aki akarja, utánuk csinálhatja. A két éttermünket az első nap bezártuk, annyira nem akartunk kockáztatni, hogy házhozszállítást sem vállalunk. Néhány emberrel tartjuk a kapcsolatot, de most az a legfontosabb, hogy ne betegedjünk meg, minden más csak utána jöhet.

Ivkovics Sztojan a válogatott mellett tanácsadó szerepet vállalt Kaposvárott, ami nem lett volna baj, de január végén kiállt azzal, hogy leül a csapat kispadjára, és ebből azonnal botrány kerekedett, a szövetséggel kötött szerződése ugyanis ezt egyértelműen kizárja. Az MKOSZ a lépést zokon vette, a kapitány lemondott, az elnökség ezt elfogadta azzal, hogy ragaszkodik a féléves felmondási idő letöltéséhez.

– Kaposvárott edző kellett menet közben, de a klubnak nem volt pénze, hogy bárkit is szerződtessen, ezért ugrottam be én. Az én szempontomból ez nem a pénzről szólt, csupán segíteni akartam a szezon végéig, nem gondoltam, hogy nem tudunk kialakítani valamilyen kompromisszumot, és kenyértörés lehet a vége.

Pontosan tudom, vannak, akik utálnak, igaz, én sem ülnék velük le szívesen egy asztalhoz, és ha mindenki azt tartotta volna szem előtt, hogy más dolgát nem neki kell megoldania, akkor nem jutottunk volna el a lemondásig és a felmondási időig. Faramuci helyzet alakult ki a selejtezők előtt, de el kell mondanom, hogy a viták ellenére is mindenki beállt a csapat mögé, az öltözőig nem jutottak el a feszültségek, és többek között ezért is tudtuk mindkét meccset megnyerni.

Azóta Ivkovics Sztojan már elmondta a nyilvánosság előtt, hogy szeretne kapitány maradni, a szövetség vezetői is nyilatkozták, hogy részükről ennek nincs akadálya, tehát nagy meglepetés lenne, ha novemberben a következő selejtezőkön más ülne a válogatott kispadján. A kaposvári ügyet pedig megoldotta az élet.

– Oda olyan edző kell, aki a hétnek mind a hét napján ott tud lenni, én viszont nem szívesen vagyok a családom nélkül, és nem is akarunk elköltözni Kecskemétről. A Kaposvár kis költségvetésű klub, ma még nem tudni, mi lesz vele. A válság után szerintem mindössze négy-öt csapat helyzete marad stabil, a többi jövője viszont bizonytalan, ők kénytelenek lesznek a hazai utánpótlásra építeni, aminek persze van előnye is. Számomra is a kiszámíthatatlanság a nehéz, többnyire igyekszem három évre előre tervezni, most viszont holnaputánig sem látunk el, életemben először érzem magamat kiszolgáltatott helyzetben.

Terve ennek ellenére van: ha akkor már lehetséges lesz, augusztusban szeretné összehívni a bő keretet, hogy edzéseket tarthasson a még ki tudja, meddig tartó kényszerszünet után. Az, hogy ebben gondolkodhat, ugyancsak azt jelzi, kapitányként képzeli el a jövőt, és ebben a szövetség is támogatja. Ám ennél többet tényleg nem tervez, szerinte most nincs értelme, annak is örül, hogy a keret tagjai jól vannak, és az egyik kulcsembert, Vojvoda Dávidot Csiszár Jenő milánói konzul segítségével sikerül hazahozni Olaszországból.

– Amikor közöltem az éttermek dolgozóival, hogy bezárunk, ötven ijedt szempárt láttam. Cégek mennek tönkre, önkormányzatok kerülnek roppant nehéz anyagi helyzetbe, és ilyenkor nem egyszerű odaállni bárki elé, hogy kellene mondjuk még kétszázmillió forint kosárlabdára. A magyar sport az utóbbi tíz évben a kormánynak köszönhetően megismerte a Kánaánt, most, a baj idején tudnunk kell a helyünket. Jelenleg két kulcsszót kell szem előtt tartani: fegyelem és kitartás. Másként nem tudjuk normálisan túlélni ezt a szörnyű időszakot.