Nem köt le a Formula–1, mégis nézem a Magyar Nagydíj közvetítését. Vajon hányan térdelnek le, illetve maradnak állva a magyar himnusz alatt? Mondjon bárki bármit, vessenek rám követ, engem akkor is sért, ha a baseballsapkát viselő benzingőzös sztárok nem Magyarország előtt tisztelegnek, hanem a fennkölt pillanatot tőlünk távol álló célért tüntetve hasznosítják. (Végső soron a mi futamunk is hozzájárul az ő karrierjükhöz, anyagi gyarapodásukhoz.) Tudom, nem vagyok egyedül. A Formula–1-ben ma nem az a fő kérdés, hogy magára talál-e a Ferrari, veszélyezteti-e a Red Bull a Mercedest, hanem az, ki állítja meg Lewis Hamiltont… Nem jó ez a sportnak.
S ez csak a Formula–1. A FIFA a nevét viselő számítógépes játékon keresztül – miként szombati vezércikkünkben megírtuk – már beszállt a Black Lives Matter (BLM) mozgalomba. S legfrissebb hírként ugyanerre készül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is. A patinás szervezet sportolói bizottsága aláírásgyűjtésbe kezd a sportolók körében annak érdekében, hogy a NOB enyhítsen az olimpiai charta híres-hírhedt ötvenedik cikkelyén, amely kimondja, az olimpián tilos mindenféle politikai megnyilvánulás. Ne legyenek kétségeink, ez is a BLM hatása.
S noha Thomas Bach, a NOB elnöke hajthatatlannak mutatkozik e kérdésben, nagy a nyomás a szervezeten. A NOB januári ülésén ismételten hitet tett amellett, hogy a politikai akcióknak nincs helyük az olimpián – sem a versenyeken, sem az eredményhirdetéskor, sőt az olimpiai faluban sem –, most mégis párbeszédre törekszik, azt vizsgálja, a sportolók hogyan fejezhetnék ki az eszmei támogatásukat emelkedett hangvételben, az olimpiai chartával egyetértésben, hogyan lehet különbséget tenni a megosztó demonstráció és a tiltakozás alkalmas formái között.
Megosztó demonstráció versus alkalmas tiltakozás. Sportnyelven: belemenés vagy feltartás. Csak hogy értsük…
