A Bohemian kellemetlen csapat – ebben megegyezett minden fehérvári. A válogatott csatár, Nikolics Nemanja a klub honlapján türelmes játékról beszélt, Márton Gábor vezetőedző viszont gyors gólban reménykedett, ám azt mindketten elmondták, hogy nehéz meccset várnak az ír csapat ellen. Ráadásul, ahogy mondani szokták, egy meccsen minden megtörténhet, és most éppen egy meccsen dőlt el a továbbjutás…
Márton Gábor nem beszélt a levegőbe: a Mol Fehérvár a kezdést jelző sípszó után azonnal nekiesett az ellenfelének. Egyre-másra dolgozta ki a helyzeteket, Stopira hatméteres fejese például a gólvonalon álló ír kapus lábáról vágódott ki, egymást követték a szögletek, azaz érett a gyors gól, ám azt kis híján a Bohemian szerezte meg. A 13. percben Ward lépett ki egyedül, a tizenhatoson belülre érve az őt követő és ajtó-ablak helyzetben érkező Wrigth-hoz akart adni, ám a labda elakadt a visszaloholó Nego lábfejében – alighanem ezen múlott az írek vezetése.
Enyhült a a Fehérvár szorítása, és ahogy eltűnt a vendégek elfogódottsága, eltűntek a hazai helyzetek is. A felbátorodott Ward pedig, ha már a gólpassz nem jött össze, a következő lehetőséget ő vállalta el: a 22. percben Twardek balról érkező lapos beadását hét méterről, középről, senkitől sem zavartatva úgy lőtte a bal alsó sarokba, hogy a vetődő Kovácsik beleért a labdába, de védeni nem tudott – 0-1!
Ez igazi hideg zuhany volt. Némi idő kellett is a házigazdáknak a megemésztéséhez, majd Stopira fejese bejutott a jobb alsó sarokba, ám a lesen álló Nikolics megzavarta a kapust, és ezért a játékvezető nem ítélt gólt. Aztán a 37. percben Cornwall a tizenhatoson belül a labda helyett Fiolát rúgta odébb, még az írek sem vitatták a büntető jogosságát. Nikolics végezte el a tizenegyest, és a bal felső sarokba bombázott – 1-1.
A szünetet követően rendkívül egyoldalú játék zajlott a pályán. A dublini játékosok visszahúzódtak mélyen a saját kapujuk elé, betömörültek, a fehérváriak pedig szorgalmas keresték a rést a tömegben, de hiába. Mindig akadt egy láb, egy test, amelyben elakadt a labda, a passzok sem sikerültek mind pontosra, inkább gyürkőzés volt ez, mint futball. A Bohemian lelkesedése jóval meghaladja a tudását, ezért erre épített, foggal-körömmel védekezve tartotta az eredményt. A labdarúgói fáradhatatlanul romboltak, mindenütt ott voltak, és a magyar együttes sehogy sem találta erre az ellenszert. A fehérváriak még távoli lövésekhez sem jutottak, mert mire lendült a láb, már ott feküdt a labda előtt egy ír. Hiányzott a mozgás, a ritmusváltás is a fehérváriak játékából, így említésre méltó események nélkül múltak a percek.
