– Eddig harmincegy Bundesliga-meccsen négy gólja van. A számok azt mutatják, van hova fejlődnie.
– Igen, de az például jó jel volt, hogy az előző idényben sokszor helyzetbe kerültem a járvány miatti szünet után. Akkor jól ment a játék, mégis csak egy gólt szereztem. A helyzetkihasználás az a terület, amelyen egyértelműen javulnom kell.
– Mit tesz ezért?
– Hiszek benne, hogy minél többször oldok meg jól egy helyzetet edzésen, annál nagyobb valószínűséggel járok sikerrel meccsen is. Sokszor kinn maradok edzés után külön gyakorolni. Ilyenkor megkérem az egyik kapust és a pályaedzőt, hogy tíz-tizenöt percet segítsenek.
– Értékelik a mentalitását?
– Ez itt nem szokatlan, Freiburgban senki sem pucolja ki a cipőmet helyettem. Aki jobb akar lenni, annak tennie kell érte.
– Volt, hogy más pucolta a cipőjét?
– Olaszországban az volt a szokás, hogy edzés után a játékosok ledobálták az öltöző közepére a sáros cipőjüket, amiket a személyzet összegyűjtött, és másnap mindenki tisztán kapta vissza. Furán éreztem magam emiatt, luxusnak tartottam. Freiburgban nem is léphetünk be az öltözőbe koszos cipőben, amit én is magamnak tisztítok, és úgy teszem be a nevemmel ellátott rekeszbe.

– A harmadik évét kezdi a Bundesligában. Miben fejlődött a legtöbbet Németországban?
– Itt nőttem fel és itt lettem igazán profi labdarúgó. Korábban is sokat dolgoztam, de itt már azt is tudom, hogy mit miért csinálok. Például az előbb említett külön edzéseket sem szabad túlzásba vinni, mindennek megvan a maga helye és ideje. Már értem a helyes étkezés és a regeneráció fontosságát, és sokkal tudatosabban teszek érte, mint korábban.
– Milyen állapotban érzi magát az idény első Bundesliga-mérkőzése előtt?
– A Törökország és Oroszország elleni válogatott meccsekkel sokat nyertem. Az előző idény elhúzódott, speciális volt a felkészülési időszak, ami miatt csak kétszer negyvenöt és egyszer hatvan percet játszottam az edzőmeccseken. A válogatottban viszont megkaptam a meccsterhelést, ami nagyon jót tett, és úgy érzem, jó formában várom az idénynyitót.