– Gyere már, jön a Suárez! – ordított rá a tinédzser srác a haverjára, hogy iparkodjon, különben becsukódik az orra előtt az egyes villamos ajtaja. A haver még éppen felszökkent a járatra, aztán jót röhögtek. – Suárez, mi?
A két fiú a Nagyerdei Stadion felé igyekezett, az ok pedig természetesen nem a Barcelonában kegyvesztett Luis Suárez érkezése volt Debrecenbe, hanem Dzsudzsák Balázsé. A DVSC háromnegyed ötre hirdetett meg nyilvános edzéssel egybekötött titokzatos bejelentést. Ahogy közeledett az időpont, úgy kelt egyre jobban életre a stadion környéke.

A szerző felvételei
Nagy titkok nem voltak, noha a klub igyekezett meglepetést kelteni. Hétfőre még egy sajtótájékoztatót is meghirdetett, amit utólag elterelő hadműveletnek lehetett felfogni, de már napok óta cikkeztek Dzsudzsák érkezéséről. A titoktartáson az sem segített, hogy az éj leple alatt, elbújtatva hazatért szélső a napokban beült egy debreceni kávézóba, ahol belefutott egy gyerekseregbe, amelynek tagjai felismerték.
Dzsudzsák-mez és házi Loki-múzeum
Szóval mindenki pontosan tudta, hogy miért, pontosabban kiért indult a Nagyerdei Stadionhoz. Hivatalos nézőszám nem volt, ezért szakavatott szempárra bíztuk a becslést, hogy mennyien gyűltek össze. A DVSC sajtófőnöke szerint ránézésre 1500-2000-en lehettek a lelátókon, amikor háromnegyed ötöt ütött az óra, és a játékoskijáróban megjelent… De ne szaladjunk ennyire előre!
Egész nap Dzsudzsák-mezes fiatalokat kerestünk az utcákon. Még a Loki Szurkolók Egyesületét is felkerestük, ahol meccsnapokon a bemelegítést végzi a tábor, de kedden nem volt meccsnap. Lakat alatt volt a bejárat, a falra festett graffiti csendesen reklámozta a DVSC-t. A városban a hétköznapok megszokott ütemében zajlott az élet, nem volt semmi rendkívüli a levegőben. Így az első Dzsudzsák-mezt egy magánházban láttuk.

– Emlékszem Balázs első debreceni edzőmeccsére a felnőttek között – mesélte Oláh Imre, aki több mint ötven éve Loki-szurkoló, fanatikus ereklyegyűjtő, és az otthonában berendezett egy saját DVSC-múzeumot. – Találgattuk, hogy ki az a gyors kis játékos, aki elviharzik a szélen. Már előtte is sokszor láttam Balázst, az utánpótlásban 12-13 éves korától ismertem. Aranyos, szimpatikus fiú volt, de azon az edzőmeccsen ragadta meg először a figyelmemet, hogy mennyire ügyes.