Gazdag Dániel lett a mérkőzés hőse, ám előzetesen nem ő került reflektorfénybe. A legtöbben az edzőjét faggatták, Bódog Tamás ugyanis visszatért Diósgyőrbe – igaz, már ellenfélként. A Bp. Honvéd vezetőedzője korábban éppen a DVTK-t irányította, amelytől a szerződése lejárta előtt volt kénytelen távozni, ám ez már a múlt. Alighanem sokkal jobban izgatta, hogy jelenlegi csapata két vereséggel a háta mögött várta a 4. fordulót a bajnokságban – az első mérkőzése elmaradt –, és így nulla ponttal a tabella alján szerénykedett. Ráadásul a közelmúlt sem a Honvéd sikerét ígérte, ugyanis a kispesti együttes az utolsó tizenkét diósgyőri meccséből csak kettőt nyert meg, kilencet elveszített, és a legutóbbi ötön nyeretlen maradt, egyszer ért el döntetlent, négyszer pedig kikapott.
Most az első félidő hajrájáig úgy tűnt, ez a rá nézve lehangoló sorozat ezúttal megszakad. Az első bő fél órában egyetlen nagyon szép mozzanat akadt, abból azonban vezetést szerzett a Bp. Honvéd: a 16. percben Mezgrani az alapvonaltól visszasarkalt a labdát Zsótér elé, aki igazított rajta, majd ballal a kapu bal oldalába bombázta (0-1).
Kiegyenlített mezőnyjáték után érkezett el a 41. perc, amikor a bajnokság eddigi legpimaszabb és legcsodálatosabb gólját láthatták a nézők. Gazdag Dániel a felezővonaltól lógott meg a védők elől, amikor a tizenhatoson belülre ért, visszavette a labdát, érzékelte, hogy Antal kapus kilépett, ezért nem lőtt, hanem álló helyzetből Antal felett a hálóba emelte a labdát, a bevetődő védő már nem tudott menteni (0-2). Hihettük volna, a Diósgyőr egy ilyen gól után és ekkora hátrányban a padlóra kerül, ám bármennyire hihetetlen, még a szünet előtt ki tudott egyenlíteni. A 43. percben Grozav mintegy 26 méterről talált a bal alsó sarokba (1-2), majd a félidő hosszabbításának a második percében Molnár lőtt 14 méterről ugyanoda (2-2).
A vendégeknek jól jött a szünet, volt idejük feldolgozni a két gyorsan kapott gólt, és a 63. percben már ismét vezettek. Igaz, ehhez kellett a partjelző is, mert Gazdag Dániel lesen kapta a labdát. Ő maga is csaknem megállt, kinézett az asszisztensre, majd amikor látta, hogy az nem emeli fel a zászlót, kapura húzott, majd kissé jobbról a kivetődő Antal felett a kapu jobb oldalába zúdította a labdát (2-3).
