Nikolics: Akarok-e játszani Belgrádban? Ez nem is kérdés!

Nikolics Nemanja. Édesapja szerb, édesanyja magyar. Született: Zenta, Jugoszlávia, ma Szerbia. Csapata: magyar válogatott. Eme szikár életrajzi adatokból pontosan kiolvasható, hogy a 32 éves csatárnak miért különleges a vasárnap esti Szerbia–Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés. Gondolhatjuk mi, laikusok. Nikolicsban szemernyi kétség sincs. Természetesen szereti a szülőhazáját, de mindent elkövet a magyar válogatott sikereiért; még Belgrádban is, ahol szeretne a kezdő tizenegyben helyet kapni, s csak magyar győzelemmel lenne elégedett.

Több mint lesipuskás. Nikolics Nemanja kulcsembere a válogatottnak Fotó: Anton Uzunov Forrás: MTI/AP

– A Magyar Labdarúgó-szövetség Facebook-oldalán látható videóban Hangya Szilveszterrel közösen beszélnek a szófiai harmadik gólunkról, amelyet fehérvári csapattársa beadásából szerzett fejjel. Valóban már a beadás pillanatában érezte, hogy ebből gól lesz?

– Igen, jókor voltam jó helyen. Már az elrúgáskor lehetett érezni, hogy tökéletes ívben és sebességgel érkezik a labda, a közelemben egyetlen védő sem volt, azt is láttam, hogy nem érhetnek oda időben, csak arra kellett ügyelnem, hogy a sarok felé bólintsak. Szerencsére sikerült.

– Azt is lehetett látni, hogy hatalmas feszültség szakadt fel önben és a társaiban is. Abban a pillanatban érezték, hogy megvan a meccs?

– Már 2-0-nál megnyugodtunk, különösen miután a játékvezető a videóelemzés után visszavonta a bolgárok büntetőjét. De azért utána még jöttek a bolgárok, szépen játszottak, észnél kellett lenni. Az én találatom, a harmadik gólunk tényleg végleg eldöntötte a mérkőzést.

– Oroszország után Szerbia ellen is csereként szerzett gólt. Megszokta a beugró szerepkört?

– Minden egyes játékos kezdőként szeretne játszani.

Nem mondanék igazat, ha azt hangoztatnám a mesternek és külvilágnak is, hogy örömmel ülök le a kispadra. Aki beletörődik ebbe a szerepkörbe, annak nincs rendben a motivációja.

Ugyanakkor elfogadom Marco Rossi szempontjait, amelyek nem is értek váratlanul, hiszen mielőtt visszatértem a válogatottba, hosszasan elbeszélgettünk. Én is tisztelem Szalai Ádámot, tudom, nagyon fontos láncszem a csapatban, ezért megértem, hogy ő az első számú középcsatár. Ahhoz, hogy ismét ott legyek kezdőcsapatban, folyamatosan bizonyítanom kell.

– Szalai kisebb sérülést szenvedett Szófiában, egy héten belül három meccset kell játszani, tehát be kell osztani az erőt, ön ráadásul jó formában van, góllal bizonyított, minden körülmény arra utal, hogy eljött az ön ideje. Kezdő lesz Belgrádban?

– Nem tudom, erről még nem beszéltünk.

– S szeretne kezdeni?

– Nem is értem a kérdést.

Nikolics Nemanja ünnepel a társaival a Bulgária elleni gólja után
Fotó: Anton Uzunov/MTI/AP

– Csak mert Szerbia önnek különleges ellenfél.

– A szerb újságok is kérdeztek erről, nekik is ugyanezt mondtam. Nem akarok pluszterhet rakni magamra, nincs is bennem emiatt extra motiváció, nincs mit és kinek bizonyítanom, hát még megmutatnom. Szerbiában születtem, ma is ott élnek a szüleim, a rokonaim, barátaim, szeretem az országot, ott éltem tizennyolc éves koromig.

Mielőtt Magyarországra szerződtem, nemhogy a szerb válogatottság, még az sem merülhetett fel, hogy a szerb élvonalban futballozzak. Nem hagytam, nem is hagyhattam cserben senkit. A magyar futballtól sokat kaptam, talán adtam is valamit cserébe; pályafutásom nagy pillanata volt, amikor bemutatkoztam a magyar válogatottban.

Önmagától értetődik, hogy a magyar válogatott sikeréért küzdök, s mindent elkövetek azért, hogy Belgrádban nyerjünk.

– Az UEFA korlátozott mértékben már engedélyezné a szurkolók jelenlétét, a szerb rendelkezések miatt azonban mégsem lehetnek nézők a Zvezda stadionjában. Ez előny nekünk?

– Azt gondolom, hogy igen, ugyanúgy, mint Törökországban. Mindenki tudja, hogy a szerb szurkolók milyen hangulatot képesek teremteni, ezzel a nyomással nem kell szembesülnünk. Ugyanakkor én is úgy gondolom, szurkolók nélkül nem igazi a foci, mert a játék értük van. Nem tehetünk mást, el kell fogadni ezt a helyzetet, s kihozni belőle a legtöbbet.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett?

– Csakis a győzelemmel. Ahhoz, hogy esélyünk legyen a csoport élén végezni, nyernünk kell. Persze én is tudom, hogy a Bulgária elleni mérkőzés volt a legfontosabb, kicsit megkönnyebbültünk, ahogy a szerbek is, akik Norvégiában győztek, de éppen az a szép a fociban, hogy máris itt az újabb feladat. Fárasztó meccsen vagyunk túl, rövid a pihenő, de készen állunk arra, hogy vasárnap megálljuk a helyünket.