Szoboszlai és a Bayern-sztár Kimmich tökéletes alternatívája

Egy bokatörés többnyire jelentős visszaesést jelent egy labdarúgó pályafutásában. Kalmár Zsolt viszont amióta felépült a sérüléséből, folyamatosan csúcsformában játszik a válogatottban és klubjában, a DAC-ban is. Az Európa-bajnoki részvételt már kiharcolta, a szlovák bajnoki cím a következő nagy cél, s ha minden jól alakul, idővel akár valamelyik topbajnokságban láthatjuk hétről hétre.

Az ősszel Bulgária és Szerbia ellen is betalált Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

– Különösen a Wales elleni, egy évvel ezelőtti meccshez képest látványos a fejlődés. Minek köszönhetően?

– Azóta rengeteget változott a csapat. Cardiffban rajtam kívül Willi Orbán sem játszhatott, azóta beépült a csapatba Szalai Attila, Botka Endre, Sigér Dávid és Holender Filip, Fiola Attila újra kiváló formában játszik, és még sorolhatnám.

Immár nem csupán jó kezdőcsapatunk van, hanem erős keretünk. Jó közösséget alkotunk, mindenki tudja a dolgát.

Fontos szempont, hogy már nem négy-, hanem háromvédős rendszerben futballozunk, ami nagyon bejött, mindenki ráérzett ennek a lényegére.

– Marco Rossi többször elmondta, hogy egy éve télre, majd a tavaszi leállás idejére külön munkát kért a válogatott játékosoktól. Önnek mire hívta fel a figyelmét?

– Marco Rossit jól ismerem, hiszen Dunaszerdahelyen klubedzőm is volt. Egy éve, a Pukás Aréna avatómeccsén, Uruguay ellen tört el a bokám. A legtöbbet az jelentette, hogy rendszeresen felhívott a lábadozásom alatt, biztosított afelől, hogy számít rám. Elsősorban a taktikára helyezte a hangsúlyt, azt hangsúlyozta, milyen szerepkörben számít rám, s mi lesz a feladatom.

– Ha nem is tavalyhoz képest, de az elmúlt években érezhetően dinamikusabb lett. Ez mérésekkel is alátámasztható?

– Igen, én is így érzem. Győrben évek óta külön munkát is végzek fitneszedző, gyógytornász és masszőr segítségével. Amióta Bernd Storck az edzőnk a DAC-nál, erre kevesebb szükség van, mert a korábbiakhoz képest még keményebbek a tréningek. A táplálkozásra még jobban figyelek. Nyolcvanhárom kilóról lementem nyolcvan alá, szálkásabb vagyok, s ennek köszönhetően gyorsabb is.

– A DAC-ban is jól megy önnek a játék, tizenhárom meccsen kilenc gólt szerzett. Van egyébként kedvenc találata? Mondjuk, amit a Marseille-nek rúgott a nyári edzőmeccsen, vagy a Trencsénnek jó huszonöt méterről, szintén szabadrúgásból.

– Én inkább egy harmadikat mondanék, a Slovannak három éve bal lábbal rúgott gólt, ami győzelmet ért, s felrobbant tőle a stadion. De persze az említett két gólt sem tagadom le.

– Azért is említettem, hogy lám, ön is képes olyan bombagólra, mint Szoboszlai Dominik. A válogatottban hogyan döntik el, hogy melyikük lövi a szabadrúgást?

– Szerencsére az utóbbi meccseken nekem és Dominiknak is jutott lehetőség. Ha mindketten a pályán vagyunk, megbeszéljük, hogy ki következik.

– Nemcsak a rúgótechnikájuk, a testfelépítésük, a játékstílusuk is hasonló. Bosszantja, ha Szoboszlaihoz hasonlítják?

– Dehogy.

A válogatottnak csak hasznára válik, hogy két irányító típusú játékosa is van. Nincs közöttünk rivalizálás. Ha támadni akarunk, s újabban szerencsére ez a célunk, amit meg is tudunk valósítani, akkor így könnyebb megosztani az ellenfél figyelmét.

Sokan mondták az Izland elleni mérkőzés előtt, kíváncsian várják, ketten együtt hogyan férünk el a csapatban. Akkor még előfordult néhány szituáció, amikor talán nem értettük meg, Szerbia ellen azonban tökéletesen kiegészítettük egymást, éreztük, hogyan kell mozognunk ahhoz, hogy mindketten jó helyen legyünk. Szóval, szerintem hosszú távon is jó párost alkotunk a válogatottban.

– Ön még hamarabb lett válogatott, mint Szoboszlai, csupán tizenhét éves volt, amikor 2014-ben Dánia ellen bemutatkozott. Hálás érte Pintér Attilának?

– Természetesen. Sokat köszönhetek neki, az NB I-ben is ő dobott mély vízbe, amikor még csak tizenhat éves voltam. Az ETO-nál külön is foglalkozott velem, egyéni edzéseket is tartott, ő indított el a pályámon.

– Aztán következett néhány év megtorpanás, a válogatottból is kimaradt két évre. Túl nagy ugrás volt az RB Leipzig?

– Amikor odaigazoltam, még a másodosztályban szerepelt a csapat, s meg is kaptam a játéklehetőséget, noha a Bundesliga kettő nem feküdt nekem. A másodosztályban a párharcok dominálnak, nem a játék, én még csak hetven-hetvenkét kiló voltam, e tekintetben nem vehettem fel a versenyt a mezőnnyel. A klub rohamosan fejlődött, feljutott a német első ligába, s kevesebb figyelem jutott rám. Talán ha már én is tizennégy éves koromtól fogva ott játszom, mint Dominik Salzburgban, akkor másként alakulnak a dolgok. Ám nem panaszkodni akarok, hasznos volt a Lipcsében, majd a kölcsönben Frankfurtban és a Bröndbyben eltöltött időszak, sokat tanultam akkoriban.

– Emlékszik a lipcsei bemutatkozására? Joshua Kimmichet váltva lépett először pályára...

– Persze. Sokszor előfordult, hogy én voltam az ő cseréje vagy fordítva.

Nem akarom magamat sem föl-, sem leértékelni, akkoriban egy szinten voltunk. Ilyen a futball. Ő ma már a Bayern München meghatározó labdarúgója, én pedig Dunaszerdahelyen játszom.

Ahol azonban tökéletesen érzem magam. Három éve sokat gondolkoztam rajta, de nagyon jó döntés volt ideigazolni. A klubbal együtt egyre feljebb léptem, ebben az idényben már a bajnoki címért játszunk.

Már 24 évesen csapatkapitány lett Dunaszerdahelyen
Fotó: Lelkes Ernő / DAC

– Tavaly nyáron csapatkapitánnyá választották. Huszonnégy évesen ez óriási elismerés. Mivel érdemelte ki?

– A DAC nagyon fiatal csapat, huszonöt évesen én vagyok a harmadik legidősebb játékos. Igen, megtisztelő szerep, amiből sokat lehet tanulni. Talán hallgatnak is rám a többiek, igyekszem meghálálni a bizalmat.

– A tizenhármas mezt viseli, amit többen kerülnek. Miért?

– Apukám január tizenharmadikán született, nekem ez szerencseszám. Az ETO-ban az első meccsen egyből ezt a mezt kértem, s azóta is, ha tehetem, lecsapok rá.

– Két év múlva lejár a szerződése a DAC-nál. Hogyan tovább?

– Mint minden labdarúgónak, természetesen nekem is az az álmom, hogy valamelyik topbajnokságban szerepeljek. Ám ezzel még korai foglalkozni. Most csakis arra összpontosítok, hogy elérjük a történelmi sikert, s megnyerjük a szlovák bajnokságot a DAC-cal.