Ha ló nincs, a szamár is jó

Van az a rossz érzés, hogy Dárdai Palkó néhány éve még nagyon nem akart magyar válogatott lenni.

A legidősebb Dárdai fiú az NB I-ben futballozik Fotó: MOl Fehérvár

Dárdai Palkó láthatóan okos fiú, bölcsen, megfontoltan válaszol az interjúkérdésekre. Nem ajánlkozik magától a magyar válogatottba, mint mondja, előbb bizonyítani szeretne, s egy NB I-es gól lássuk be, még kevés ahhoz, hogy megalapozott legyen a felvetés. De ha egyszer konkrétan rákérdeztek, egyenesen, határozott igennel felelt. Igen, szíves-örömest szerepelne a magyar válogatottban, akár Gera Zoltán U21-es csapatában is.

Ugyanezt az egyenességet jó lett volna hallani néhány évvel korábban is, amikor hívták a magyar korosztályos válogatottba, de mondvacsinált indokokkal távol maradt. Ifjabb Mihalecz István, a magyar U15-ös csapat korábbi edzője először 2014-ben, majd a rá következő évben három különböző meccsre is hívta Palkót, de édesapja, Dárdai Pál előbb az iskolából való kimaradással, majd a Hertha utánpótláscsapatának programjával magyarázta, miért nem engedte haza a fiát.

Egy egyenes „nem” akkor és később sem hangzott el, miszerint Palkó nem szeretett volna magyar válogatott lenni, vagy a szülei nem akarták, hogy az legyen (egy 15 éves gyerek esetében minimum családi kupaktanács előz meg egy ilyen döntést). Válasz helyett beszédes volt, hogy Palkó később a német U18-as, U19-es és U20-as válogatottakban is pályára lépett. A cél vagy álom (nevezzük bármelyiknek) nyilvánvalóan az volt, hogy felnőttként is német válogatott legyen, de ettől mostanra messze került.

Mindettől függetlenül Dárdai Palkó még lehet a magyar válogatott megbecsült tagja, és reméljük, tapsolhatunk majd neki. Néhány évvel ezelőtt Willi Orbán sem piros-fehér-zöldben képzelte el magát, ma mégis tiszteljük a teljesítményét. Erre Palkónak is megvan az esélye.

De hogy a szívét-lelkét is tudja majd adni a magyar válogatottért, mint sokszor Szalai Ádám, Dzsudzsák Balázs vagy korábban Dárdai Pál, afelől egyelőre lehetnek kételyeink. Mert van az a rossz érzés, hogy most már a ló helyett a szamár, avagy Németország helyett Magyarország is jó neki.