Kemény Dénes gyakorló vízilabda-szövetségi kapitányként a válogatott egyik eredeti emberelőnyös figurájáról kijelentette, hogy azt a fia találta ki. Hittem is, nem is, hiszen Kristóf még tizenéves srác volt, és ebben a korban a kölykök ritkán szöszmötölnek emberelőnyös szituációk elméletével.
Kristóf aztán felcseperedett, és a minap bemutatkozott első felnőtt csapata, a BVSC élén. Nem is akárhogyan. A „Vasutas” az ob I. huszadik fordulójában, múlt pénteken 11-10-re legyőzte a Ferencvárost. A földkerekség momentán legsikeresebb klubját, amely előző tíz döntőjét megnyerte, a Bajnokok Ligájában, az európai Szuperkupában, itthon minden fronton tarolt. Tegyük hozzá, a Fradi egyrészt tartalékos volt, másrészt a BVSC-t nyilván előző trénere, Szűcs Levente rakta össze. Mindez azonban semmit nem von le a „harmadik Kemény” érdemeiből, hiszen debütálásakor ennél nehezebb helyzetben látványosabban nem bizonyíthatta volna a rátermettségét.
A sport egyébként is abszolút jelen idejű, ott mindig ma és most van, a tegnapi teljesítménnyel nem lehet győzni. A Kemény dinasztiában pedig a győzelem tudománya bizonyítottan fellelhető. Dénes eredményeit, a három olimpiai bajnoki címet mindenki kívülről fújja, ezért ezúttal az édesapjáról, Kristóf nagypapájáról mesélek picit. Kemény Ferencről, aki idén tölti be a nyolcvankilencet, de máig megmaradt „Fecsónak”, az uszodai közeg nem is szólítja másként. Hároméves korától egyedül nevelte fel Dénest – amint mondja, még a leves kanalazása közben is a pólóról beszélgettek, a vérükben volt –, de utánpótlás edzőként nagyjából egyedül nevelte fel, majd adta át a fia kezébe a Kásás-féle aranygenerációt is. Mérnök emberként a tökéletes tervezés híve volt, de elképesztő rögtönzéseire is emlékezhetünk. Emellett folyamatosan szórakoztatta a publikumot, amikor például a centere elől elhalászták a bejátszást, ő azonban már úgy lendítette a karját, mintha kapura dobna, Fecsó időt kért, és hangosan a következő utasítást osztotta ki: „Gyerekek, csak akkor lőjünk, ha nálunk van a labda!”
