A sport egyébként is abszolút jelen idejű, ott mindig ma és most van, a tegnapi teljesítménnyel nem lehet győzni. A Kemény dinasztiában pedig a győzelem tudománya bizonyítottan fellelhető. Dénes eredményeit, a három olimpiai bajnoki címet mindenki kívülről fújja, ezért ezúttal az édesapjáról, Kristóf nagypapájáról mesélek picit. Kemény Ferencről, aki idén tölti be a nyolcvankilencet, de máig megmaradt „Fecsónak”, az uszodai közeg nem is szólítja másként. Hároméves korától egyedül nevelte fel Dénest – amint mondja, még a leves kanalazása közben is a pólóról beszélgettek, a vérükben volt –, de utánpótlás edzőként nagyjából egyedül nevelte fel, majd adta át a fia kezébe a Kásás-féle aranygenerációt is. Mérnök emberként a tökéletes tervezés híve volt, de elképesztő rögtönzéseire is emlékezhetünk. Emellett folyamatosan szórakoztatta a publikumot, amikor például a centere elől elhalászták a bejátszást, ő azonban már úgy lendítette a karját, mintha kapura dobna, Fecsó időt kért, és hangosan a következő utasítást osztotta ki: „Gyerekek, csak akkor lőjünk, ha nálunk van a labda!”