– Milyen nyoma maradt a derekán annak a pengének, ami a 2017 novemberében a sanghaji világkupán szó szerint kilyukasztotta?
– Elég csúnya most is a helye, mintegy három centiméteren, mert ahogy behegedt a seb, a lyuk megmaradt és a bőr is felgyűrődött.
– Fél órát töltött a műtőben, de másnap mégis beszállt váltóba, amely nagy harcban volt a kvótáért. A hozzáállásért Fair Play-díjat kapott, de ha rosszul alakul, akkor azt mondják, hogy felelőtlen volt.
– Magam is azt vallom, hogy egy ilyen sérülés után pihenni kell, megvárni, amíg begyógyul a seb, de ha az olimpia a tét, akkor az ezt felülírja. Ilyenkor az ember odaáll, lesz, ami lesz. Este egyébként még szörnyen fájt a frissen összevarrt seb, csak erős fájdalomcsillapítóval tudtam elaludni. Reggel viszont jól ébredtem, és mivel le tudtam hajolni, hogy bekössem a cipőfűzőmet, úgy voltam vele, hogy kimegyek a csarnokba. S ha már kimegyek, akkor a korcsolyámat is viszem magammal. Aztán beálltam a jeges melegítésbe, és mivel az is jól ment, mondtam, hogy a versenyt is vállalom. Azt hittem, hogy erre az a válasz jön, ne hülyéskedjek, de nem, nagyon megörültek nekem.
– Arra már kevesen emlékeznek, hogy neccesen jutottak ki a phjongcshangi olimpiára, és a kvalifikáció utolsó versenyén már nem a saját kezükben volt a sorsuk. A szöuli világkupán nem jutottak be a döntőbe, és ha a kazahok ott dobogósok, akkor az övék az utolsó kvóta. Válogatottunkból egyedüliként ki sem ment megnézni azt a futamot. Ennyire pesszimista volt?
– Azon az utolsó világkupán kimaradtam a váltóból, és már az elődöntőt is képtelen voltam végignézni. Másnap nem volt egyéni futamom, így a szállodában maradtam, de a televíziós közvetítésre sem bírtam odakapcsolni. Azt persze tudtam, mikor van a döntő, mégis inkább kínomban elkezdem pakolászni. Bennem volt, hogy négy évvel korábban a kínaiak szó szerint kilöktek bennünket az olimpiáról, és hogy most is mennyi rossz dolog, esés, kizárás történt velünk.
Semmi sem akart összejönni, és ha az ember úgy érzi, hogy az egész univerzum ellene van, akkor nehéz pozitívnak maradnia. S bizony megvolt a realitása annak, hogy kiejtenek minket.
Aztán egyszer csak csörgött a telefonom, a feleségem, Marta hívott, sírt, és mondta, hogy kijutottunk az olimpiára, mert a kazahok csak ötödikek lettek.