Erre tényleg senki sem számított, bravúr lett a javából! Így is összefoglalhatjuk azt, ami a múlt héten történt Debrecenben, ahol a FIBA a női U19-es világbajnokságot megrendezte. A magyar válogatott eredetileg a nyolc közé kerülésről álmodott, végül egyetlen európai csapatként bejutott a legjobb négybe, majd a bronzmeccsen pazar játékkal legyőzve Mali együttesét, bronzérmes lett. Korábban ilyen helyezés szinte szóba sem jöhetett az esélyek latolgatásakor, most viszont ez a valóság.
– Az utánpótlás-válogatottjaink a korábbi években is értek el szép sikereket, mégsem tudnám megmondani, hogy ennek az eredménynek melyik lehetne az előzménye – mondta Cziczás László szövetségi edző. – A tizenkettes keretből mindössze öten születtek 2002-ben, öten egy, ketten pedig ennél két évvel is fiatalabbak, sokan csak a felkészülés elején mutatkoztak be egymásnak. Mivel a felnőtt-tornák után ez a legrangosabb, ráadásul itthon játszhattunk, szabad kezet kaptam a válogatásnál, én pedig úgy láttam, hogy az alsóbb korosztályokban akadnak olyanok, akik már most jobbak több tizenkilenc évesnél, ilyen a két évvel fiatalabb Gyöngyösi Janka és Holcz Rebeka, akik igazolták is a döntésemet.
Konkrét célt egyébként nehéz volt kitűzni, mert nem lehetett tudni, melyik ország milyen erősségű kerettel tud eljönni Debrecenbe a járvány miatt, a szakmai stáb a csoportelsőségben és a nyolc közé jutásban reménykedett. Amikor teljes lett a mezőny, kiderült, minden válogatott a legjobbjaival jelent meg. A csoportban Tajpej és Argentína legyőzése nem jelentett gondot, ám jött egy váratlan vereség Oroszországtól, az elsőség odalett, és a nyolc közé jutásért a nehezebb ágra került a csapat. Ennek ellenére sikerült nyerni az olaszok ellen, teljesült a cél, és Cziczás László szerint a játékosoknál átszakadt a gát, és attól fogva felszabadultan, olykor elsöprően kosárlabdáztak.
– A szép jövő előtt álló, szívós csehek ellen olyan mentalitással játszottak a lányok, hogy nem volt kérdés a győzelem – folytatta a szövetségi edző. – Az Egyesült Államok elleni elődöntőn tudtuk, hogy semmi esélyünk, ezért igyekeztem mindenkinek lehetőséget adni, tapasztalják meg, milyen a világ legjobbjai ellen játszani. Az amerikaiak magasságban, gyorsaságban, izomerőben brutálisan erősek, mi úgy néztünk ki mellettük, mint a felnőttek között a kislányok. Mali kosarasai ránézésre hasonlóak, amikor kijöttek melegíteni, elkezdtem félteni a mieinket, de nem kellett, mert örömkosárlabdával, csúszva-mászva huszonegy pont különbséggel nyertek a náluk tizenöt kilóval nehezebb afrikaiak ellen.
Ahogy Cziczás László utalt rá, a női utánpótlás a közelmúltban sok szép sikert aratott, ugyanakkor a felnőttválogatott nem tudott kijutni a nyári Európa-bajnokságra. Kérdés tehát, hogy ez a bronzérem egy remek csapat vagy pedig kiemelkedő, hamarosan felnőttszinten is magas szintű teljesítményre képes játékosok diadala volt-e. Dombai Réka és Boros Júlia például végig extrát nyújtott, utóbbit a világbajnokság legjobb ötösébe is beválasztották.
– Csupa nagybetűvel írva voltunk csapat, de úgy, hogy volt két szuper énekesünk és tíz kiváló vokalistánk, akik együtt érték el ezt a sikert. Néhányuk nemsokára berobbanhat a felnőttválogatottban is, ehhez kell, hogy a klubjaikban töretlen legyen a fejlődésük, ők pedig sohase elégedjenek meg saját magukkal, azzal, amit pillanatnyilag tudnak, keményen dolgozzanak, és én látom bennük az erre való hajlandóságot.
