Tommy Burns évtizedek múltán összeölelkezik azzal a nyomozóval, aki lebuktatta. A rendőr mondja, Tommyban van valami szeretni való, mert nem szépíti a múltját, nem titkolja, rossz ember volt, akinek az életébe az hozta meg a fordulópontot, hogy őrizetbe véve mindent bevallott, és csak egy embert nem említett meg, a közvetítőt, akit az apjaként tisztelt és szeretett, majd megtudta, hogy az meg akarta őt öletni.
Első hallásra hihetetlen, hogy ez egy olyan úri sportág berkeiben zajlott le, amely kívülről nézve előkelő, finom és steril, meghökkentő látni, hogy a díjugratás valójában mennyire rohadt tud lenni belülről. Tommy Burns beceneve Álommanó, és bérgyilkos volt: lovakat tudott úgy megölni árammal, hogy a tünetek a végzetes kólika nevű betegségre utaltak. A díjugratás a milliárdosok iparága, ők engedhetnek meg maguknak több százezer dollár értékű lovakat, amelyekre természetesen biztosításokat kötnek, és ha valamiért megunták őket a történet idején, akkor jött az Álommanó, a kólikának tűnő áramütés, és a tulajdonos máris mehetett a biztosítás összegéért.
Ennél ártatlanabb, ám Európában nagyobb port felverő botrány főszereplője volt labdarúgásban Luciano Moggi, a Juventus sportigazgatója, aki több játékvezetőt is rábírt arra, hogy csapatának kedvező ítéleteket hozzon, sőt beleszólása lett abba is, hogy ki fújja a Zebrák meccsein a sípot. Mindössze tizenöt éve pattant ki az ügy, így emlékezhetünk rá, hogy a Juventust 2006-ban a másodosztályba száműzték, a 2005-ös és a 2006-os bajnoki címét elvették, magát Luciano Moggit pedig örökre száműzték a futballból, és csak az elévülés miatt nem kellett börtönbe vonulnia.
Egy epizódot kapott a 2002-es téli olimpia műkorcsolyázó-botránya is, amelyben az egyik pontozó csalása miatt bűnhődtek ártatlan sportolók. Megjelenik természetesen a sorozatban a bunda is, láthatjuk egy dél-afrikai krikettsztár, Hansie Cronje felemelkedését és bukását, az Egyesült Államokban pedig egy roppant nagy jövő előtt álló egyetemi kosárlabdázó, Steven Hedake Smith karrierjének a megsemmisülését 1997-ben, mielőtt az igazán megkezdődhetett volna. A képességeiről árulkodik, hogy kétszer is hatpontos győzelemre kellett hoznia az eredményt, és sikerült neki – aki kicsit is járatos a kosárlabda sajátosságaiban, tanúsíthatja, ez a csodával ér fel. És ott van az Indycarba is eljutott autóversenyző és csapattulajdonos Randy Lanier, aki a nyolcvanas években a világ egyik legnagyobb marihuánacsempész-birodalmát működtetve fedezte az igen drága autósport költségeit, majd életfogytiglanra ítélve kapott hét éve kegyelmet.
