− Mezőkövesd most egy állomás. Nekem itt kell megmutatni, hogy stabilizálni tudom a csapatot, itt kell a lehető legjobb eredményt elérni. A Honvéd nem hívott. A Mezőkövesdnek kellettem. Manapság ez sem kis dolog − Supka Attila az Origónak adott interjúban őszintén beszélt arról, hogy mit is jelent az edzői karrierjében a borsodi csapat.
Debrecenből, majd Pécsre, Szombathelyre nem kellett volna mennie
Az 59 éves tréner korábbi sikereiről és kudarcairól is kendőzetlenül beszélt. Supka Debrecenben lett ismert edző, 2004−2006 között volt a DVSV vezetőedzője, a Loki az ő irányításával nyerte első bajnoki címét 2005-ben, amit 2006-ban megvédett, Supka mégis már a nyáron távozott, miután a magyar csapat 5-2-es összesítéssel kiesett a Bajnokok Ligája selejtezőjében a macedón Rabotnicski Szkopjéval szemben.
− Rutintalan voltam, fiatal, azt gondoltam, hogy nyertem a Debrecennel két aranyérmet az NB I-ben, ide nekem az oroszlánt is. Ha felállok, akkor majd tárt karokkal várnak máshol és kapkodnak értem. Ott a tulajdonos, Szima Gábor a szkopjei vereség után nagyon keményen belegázolt a magyar edzőkbe. A felmondásommal valahol a magyar edzőkért is szerettem volna kiállni, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy viszonzást az ember itt ne reméljen − elevenítette fel az akkori helyzetet.
Supka ezután bejárta a fél országot. Dolgozott − háromszor is! − a Honvédnál, Zalaegerszegen, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Szombathelyen, Kisvárdán, mígnem Pintér Attilát váltva két hete Mezőkövesden kötött ki. Visszatekintve, ő maga is úgy látja, nem kellett volna mindegyik munkát elvállalnia.
− Én is hoztam nagyon rossz döntéseket. Ilyen volt a pécsi szerepvállalásom. Oda nem lett volna szabad leszerződnöm. A tulajdonos, Matyi Dezső ragaszkodott hozzám, de az őt körülvevő embereknek más volt az elképzelésük. Úgy mentem el Pécsre, hogy az előző idényben a Honvéddal negyedik lettem, kijutottunk a nemzetközi kupába. Maradnom kellett volna. Nagyon rossz döntés volt a szombathelyi munka is a Haladással. Hittem olyan embereknek, akik azt ígérték, hogy mindent megteremtenek a csapatnak. Mire odaértem, kiderült, hogy a játékosok három hónapja nem kaptak fizetést, az egész csapat a csőd szélén állt. Onnan szerettem volna az NB I-be igazolni, de nem engedtek el, majd egy hét múlva kirúgtak. A Honvédnál George Hemingway távozása az én végemet is jelentette, mert az utána érkező tulajdonosok nem engem akartak.