Rögtön az első támadásból megszereztük a vezetést. Jansik hozta el a labdát, fórt kaptunk, Német húzását a videózás után megadták, mert valóban benn volt a labda. Gyorsan egyenlítettek a montenegróiak, ezután meddő percek következtek, elrontott támadások sora itt is, ott is, Zalánki például zsinórban három lövését is elrontotta. Aztán Jansik végre betalált, majd rögtön ezután Konarik is – akárcsak a szerbek ellen, egyből az első lövéséből, sőt labdaérintéséből –, így 3-1-es vezetéssel zártuk az első nyolc percet.
A folytatásban Vogel Soma percei következtek, a büntetőkkel azonban nem bírt, a bírók kissé bőkezűen rövid időn belül kétszer is így kedveztek a délszlávoknak. Közben persze mi is támadtunk, gólt is szereztünk, így egynél közelebb nem engedtük az ellenfelet, sajnos félidőben is csak eggyel, 5-4-re vezettünk. A lelátón tombolt a maroknyi montenegrói tábor.
Úgy folytatódott a meccs, hogy a montenegróiak egy támadáson belül négyszer is kapura lőhettek, Vogel azonban állta a sarat. Majd Zalánki az ötödik és a hatodik, sőt a hetedik és a nyolcadik lövéséből sem talált. Ebből kettő kényszermegoldás volt a támadóidő lejártakor, de ilyen akkor is ritkán esik meg vele. Szerencsére ezúttal ez is belefért, vitték mások a terhet. Mindenekelőtt a kapuban Vogel Soma, támadásban pedig Jansik Szilárd, az ő harmadik góljának köszönhetően az utolsó negyedet 7-5-ről kezdhettük.
S a folytatásban megtört a jég, Zalánki góljával először hízott három gólra az előnyünk (8-5). S ettől végre megtörtek a monenegróiak. Manhercz találata után már hátradőlhettünk (9-5). Pláne, amikor Vogel a harmadik ötméterest már kivédte. Fel is csendült a lelátón az őt éltető rigmus.
