– Négyévesen tettem meg az első lépéseket későbbi sportágam felé. A bátyám már járt edzésre, s én elég akaratos voltam ahhoz, hogy kiköveteljem: én is mehessek vele – elevenítette fel a kezdeteket Szabina. – Őt később elragadta a számítógépek világa, öcsém pedig a labdarúgásra váltott át, én viszont megragadtam a judo mellett. Flórusz János volt az első edzőm, aki mellett gyakorlatilag egész pályafutásom során ez év áprilisáig ki is tartottam. Jani bácsi kiváló pedagógus, akitől nagyon sokat tanultam, még az unalmas eséseket is játékosan tudta megtanítani.
Gercsák Szabina nagy tehetségként robbant be a sportágba, a korosztályos versenyeken sorra aratta a győzelmeit, 2014-ben első lett az ifjúsági olimpián is, s még juniorként bronzérmet szerzett a 2016-os felnőtt Eb-n. Aztán következett a megtorpanás, ma is fájlalja, hogy egyetlen hellyel lemaradt a riói olimpiáról.
– Ez a peches végkifejlet lelkileg nagyon megviselt. A sorozatos sikereket követően ez volt az első igazi kudarc az életemben, így ez több évig befolyásolta a történéseket. Az is rontotta a helyzetemet, hogy összekerültem egy szakmailag rossz felfogású sportpszichológussal, aki nem jó tanácsokkal látott el.
Ráadásul a 2014 óta fájó derekammal csak 2019-re jutottunk el odáig, hogy mindenképpen meg kell operálni. Végül két csigolyámat kellett összekapcsolni. Nyolc hónapot ki kellett hagynom, s ez megint elég volt ahhoz, hogy ne jussak el a tokiói olimpiára sem. Pedig ebben az időszakban már százszázalékos munkát végeztem, de nem volt elég versenyem. A helyzetemet csak nehezítette, hogy édesanyám 2019-ben súlyos sérülést szenvedett, ami engem is beleértve nagyon megviselte a családot. A helyzet kezeléséhez nagy segítséget kaptam Lubinszky Mária pszichológustól – mesélt a nehéz évekről Gercsák Szabina.
S ha mindez nem lett volna elég, a klubja, a DVTK is lemondott róla.
– Tavaly év végén a diósgyőriek formálisan kirúgtak. E-mailben tudatták, túl sokba kerülök nekik. Ha a párom nem áll mindenben mellettem, talán már abba is kellett volna hagynom a judót. A folytatáshoz nagyban hozzájárult a DVTK erőnléti edzője, Petre Máté, aki januártól ingyen foglalkozott velem. Majd a paksiak nyújtottak segítőkezet.
Braun Ákos szövetségi kapitány után a paksi klub olimpiai bajnok elnöke, Kovács Antal is elbeszélgetett velem, komoly lehetőséghez jutottam, így lettem a Paksi Atomerőmű SE versenyzője, ahol több válogatott versenyzővel készülhetek együtt.
2016 után a mostani az első év, amikor ismét jól mennek a dolgaim, hiszen a nemzetközi erőpróbákon két harmadik és egy ötödik helyem van eddig.
Gercsák Szabina úgy gondolja, a fejlődése érdekében vissza kell nyernie az önbizalmát és nem ártana beleerősödnie a 70 kg-os súlycsoportba. Még csak 67 kiló, tehát néhány kiló izmot magára kellene pakolnia. Egyelőre jól alakul a felkészülése és a versenyeken is jól szerepel, s mindent elkövet annak érdekében, hogy végre kijusson az olimpiára, indulhasson a párizsi játékokon.
Borítókép: Gercsák Szabina és Braun Ákos szövetségi kapitány, egyben a paksi klub edzője (Fotó: Jocha Károly)
