Virulva és szenvedve: bravúr után jött a szégyen

A magyar 19 éves férfiválogatott megalázó vereségeket szenvedett sehol sem jegyzett csapatoktól.

20230702 Debrecen Magyarország-Libanon U19-es férfi kosárlabda világbajnokság. Fotó: Czinege Melinda CZM Hajdú-Bihari Napló Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Czinege Melinda

A kettőnek nincs köze egymáshoz, és mégis van. Alig másfél hete kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy a női kosárlabda-válogatott elbukta a bronzcsatát az Európa-bajnokságon, holott pontosan tudtuk, ez a csapat bravúrosan teljesített a negyedik hellyel, és amint elmúlt a franciáktól elszenvedett vereség fájdalma, okkal váltotta fel a büszkeség a nem várt jó eredmény miatt.

Ez az egyik. A másik érzés jóval frissebb, a hét végén élhettük át, és ez sajnos a megalázottság érzése. Debrecen adott otthont az U19-es férfikosárlabdázók világbajnokságának, amely vasárnap ért véget, és a magyar válogatott a tizenhatos mezőnyben a tizenhatodik helyen zárt. Ráadásul nem is akárhogyan! Ugyan az első két fordulóban nyert Argentína, majd Dél-Korea ellen, ezt követően viszont elképesztő sorozat következett kudarccal Törökország, Japán és Kína ellen, és csak ezután jött a hét végén a feketeleves: arcpirító vereségek Madagaszkártól és Libanontól.

Fogadni mernék, hogy a legfanatikusabb sportrajongók sem tudnának említeni neves kosarasokat a két országból, de talán más sportágakat tekintve is bajban lennénk, ha jeles sportembereket kellene felsorolnunk. Az afrikaiak a debreceni tornán 67 ponttal kaptak ki az Egyesült Államoktól, 63-mal a franciáktól, a helyosztón pedig az említésre sem méltó kosárlabdájú Egyiptom negyvennel mosta le őket a pályáról. Libanon a magyarok elleni meccséig az összes találkozóját elveszítette, a spanyolok 82 pont különbséggel, 102-20-ra győzték le őket úgy, hogy az első félidőben mindössze hat (!) pontot engedélyeztek nekik.

A két fontos eredménynek tényleg nincs köze egymáshoz, és mégis van: a női és a férfikosárlabda két külön világ, ám ugyanabban a közegben virul az egyik és szenved a másik, különösen az utánpótlást tekintve. Megdöbbentő módon néhányan azzal mentegetik a 19 éves fiúkat, hogy a rendező jogán kerültek be a mezőnybe, tehát nem meglepő a gyenge teljesítmény, ám így a helyzet még rosszabb, hiszen az eredményeikkel a világbajnokság közelébe sem kerülhetnének. És egyébként is: Madagaszkártól és Libanontól nem szabad kikapni, ezt nem lehet sem menteni, sem magyarázni.

Különösen úgy, hogy ez a csapat az utolsó másfél évben saját szakmai program mentén több edzőtábort tartva, személyre szabott edzésmunkával készült a nagy eseményre, ám így sem sikerült leplezni, hogy a szakágban nagy a baj. Az a munka, amely a kluboknál, az itt is milliárdokkal kibélelt akadémiáknál zajlik, nem sokat ér a határainkon kívül, a képzés helyett versenyeztetés koncepciója értelmetlen, baj van a kiválasztással, a szakmai módszerekkel, azaz lényegében mindennel. Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány az ősszel nem kertelt: tizenhat éves korig visszamenve nincs senki, akire ma ráfoghatnák, hogy néhány év múlva nemzetközi szintű játékos lehet.

Igazságtalan összehasonlítani a női és a férfi kosárlabda világát, ám a kontraszt így is több mint bántó itthon. Utóbbi úgy épül le a szemünk láttára, hogy Európában és a világ többi részén tetőzik a népszerűsége, fejlődik, virágzik és egyre jobb lesz. Még Madagaszkáron és Libanonban is. 

Borítókép: Csak szenvedtek a magyar fiatalok még Libanon ellen is (Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Czinege Melinda)