„Ha így folytatom, megkockáztatom, hogy olyan dolgoknak teszem ki magam és a családom, amiket soha nem fogok tudni megbocsátani magamnak” – mondta akkor. Így aztán 2019 nyarán hazatért villájába, és szép lassan visszatért minden a rendes kerékvágásba.
„Megígértem magamnak, hogy teszek valamit az egészségem érdekében, hogy minden olyan nyavalyától megszabaduljak, ami addig aggodalomra adott okot. De aztán jött a koronavírus-járvány, aztán a rossz térdem és így tovább. Több dolog is megnehezítette az elképzelésem, ám a tavaszi műtét után nem maradt több kifogás” – mesélte Nikolaj Jakobsen
Svendborgi orvosa folyamatosan dicséri a javuló eredmények miatt, és ugyan a térdében és az ujjaiban lévő ízületi gyulladás továbbra is kihívást jelent a számára, már nem kell minden este fájdalomcsillapítót bevennie, hogy aludni tudjon. Csupán a kézilabda-világversenyen idején engedi meg magának, hogy altatóval éljen, hogy 17 nap alatt akár kilenc meccsen keresztül a legjobb formáját nyújthassa szövetségi kapitányként.
„Kétségtelen, hogy jobb a hangulatom, mert nem fáj állandóan mindenem, de valójában azt gondolom, hogy mindig is sugárzott belőlem az energia. Másokat nem szabad az én fájdalmammal és problémáimmal terhelni. Ezzel nekem kell megküzdenem.”
Súlyos családi örökség
De a nagy életmódváltozás mögött egy súlyosabb ok is rejlik: a családi örökség. Nikolaj Jacobsen 26 éves volt, amikor hosszú betegség után, 1997 karácsonyán elvesztette édesapját. Alig 14 hónappal később édesanyja agyvérzésben halt meg. Elárvult nem sokkal azután, hogy ő maga is először apa lett.
„A fogyásnak semmi köze az aggodalomhoz vagy a halálhoz, de valószínűleg mégis ott motoszkál valahol a fejemben, hogy egyik szülőm sem élt többet ötven évnél. Most én is ennyi idős vagyok. Ez valami családi örökség? Nem tudom. De az biztos, hogy senki sem tudja, mikor jön el az ideje.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!