Huszonöt kilót fogyott a világ egyik legjobb edzője + fotó

Nikolaj Jacobsen kifogyott a kifogásokból, többszöri sikertelen nekifutás után végre megtette azt, amire mindig is vágyott: lefogyott. A dán férfi-kézilabdaválogatottal egy olimpiai ezüstöt és három világbajnoki címet nyert szövetségi kapitány évekig fájdalomcsillapítókon élt, járni is alig bírt, de most 25 kilóval könnyebben új életet kezdett.

„Örülök, hogy lefogytam, de nem arra hajtok, hogy egy bizonyos alakot elérjek. Ami számomra a legtöbbet jelent, és aminek a legjobban örülök, az az, hogy megszabadultam a két rossz térdem és a két nagyon-nagyon rossz Achilles-ínam fájdalmától. Nem beszéltem róla, de nagyon régóta szenvedtem. Szinte mindenhol. Amikor annyira rossz volt, nagyjából reggeltől estig az ágyban feküdtem” – mesélte Nikolaj Jakobsen a Jyllands-Postennek.

Hosszú utat tett meg a dán kapitány  (Fotó: Liselotte Sabroe /AFP)

A szakember hat hónap alatt 25 kg-ot fogyott, azt mondja, már nem érzi úgy, mintha két konyhakés szúrná a lábait, és gyógyszerekre sincsen már szüksége. Úgy tűnik, végre minden megváltozott.

Nikolaj Jacobsen aktív játékos pályafutása során lehúzott hét évet a világ legkeményebb bajnokságában, a Bundesligában. Az egykori balszélső több mint 20 évvel ezelőtt súlyos sérülést szenvedett, a 2001–2002-es szezon nyitómérkőzésén olyan szerencsétlenül ütközött az SG Wallau/Massenheim kapusával, hogy onnantól kezdve a térde már nem volt az igazi. Többször megműtötték, és az ízületi porckopás miatt 2021-ben a bal, idén tavasszal a jobb térdében is protézist kapott – írja a Dániasport.

Új étrend és az edzőterem

„Ezek a műtétek kétségtelenül sokat változtattak az életminőségemen. Korábban szinte semmit nem tudtam csinálni, most már edzhetek, hetente néhányszor padelt játszom, és hosszabb sétákat is tehetek. Igaz, futni továbbra sem tudok. De javult az életminőségem, ez pedig lehetőséget adott arra, hogy jobb formába kerüljek.”

Orvosával együtt megváltoztatta étkezési szokásait: kisebb adagok mellett a hangsúly a kalóriákon van. Bár pályafutása során utálta az erősítő edzést, most hetente öt-hat alkalommal lejár a helyi edzőterembe.

Jakobsen elmondta a lapnak, hogy egy időben reggelente az ágyból kikecmeregve a falnál kellett nyújtania a hálószobában, hogy néhány lépést meg tudjon tenni. Olykor előfordult, hogy kétségbeesetten ült a kanapén, és mindenféle alternatív segédeszközt vásárolt az Amazonon, abban a reményben, hogy azok meg tudják menteni a kíntól.

Volt, hogy meccs közben olyan rosszullét fogta el, hogy kórházba kellett vinni. Alvási probléma mellett gyakori fejfájás és stressz gyötörte, ez pedig megágyazott a betegségeknek.

„Ha így folytatom, megkockáztatom, hogy olyan dolgoknak teszem ki magam és a családom, amiket soha nem fogok tudni megbocsátani magamnak” – mondta akkor. Így aztán 2019 nyarán hazatért villájába, és szép lassan visszatért minden a rendes kerékvágásba.

„Megígértem magamnak, hogy teszek valamit az egészségem érdekében, hogy minden olyan nyavalyától megszabaduljak, ami addig aggodalomra adott okot. De aztán jött a koronavírus-járvány, aztán a rossz térdem és így tovább. Több dolog is megnehezítette az elképzelésem, ám a tavaszi műtét után nem maradt több kifogás” – mesélte Nikolaj Jakobsen

Svendborgi orvosa folyamatosan dicséri a javuló eredmények miatt, és ugyan a térdében és az ujjaiban lévő ízületi gyulladás továbbra is kihívást jelent a számára, már nem kell minden este fájdalomcsillapítót bevennie, hogy aludni tudjon. Csupán a kézilabda-világversenyen idején engedi meg magának, hogy altatóval éljen, hogy 17 nap alatt akár kilenc meccsen keresztül a legjobb formáját nyújthassa szövetségi kapitányként.

„Kétségtelen, hogy jobb a hangulatom, mert nem fáj állandóan mindenem, de valójában azt gondolom, hogy mindig is sugárzott belőlem az energia. Másokat nem szabad az én fájdalmammal és problémáimmal terhelni. Ezzel nekem kell megküzdenem.”

Súlyos családi örökség

De a nagy életmódváltozás mögött egy súlyosabb ok is rejlik: a családi örökség. Nikolaj Jacobsen 26 éves volt, amikor hosszú betegség után, 1997 karácsonyán elvesztette édesapját. Alig 14 hónappal később édesanyja agyvérzésben halt meg. Elárvult nem sokkal azután, hogy ő maga is először apa lett.

„A fogyásnak semmi köze az aggodalomhoz vagy a halálhoz, de valószínűleg mégis ott motoszkál valahol a fejemben, hogy egyik szülőm sem élt többet ötven évnél. Most én is ennyi idős vagyok. Ez valami családi örökség? Nem tudom. De az biztos, hogy senki sem tudja, mikor jön el az ideje.”

Ezt tavaly ősszel is megtapasztalhatta, amikor az anyósa halt meg hirtelen.

„Nem szeretem a rossz napokat. jól akarom érezni magam. Valószínűleg édesanyám váratlan halálától eredeztetem ezt, amit megerősített anyósom váratlan halála is. Egészséges és fitt nő volt, aki egyszer csak összeomlott, majd két és fél nap múlva meghalt. Kicsit olyan volt, mint édesanyám esetében. Akkor észreveszed, hogy az élet milyen törékeny.”

„Gyakran hallom azt, hogy fontos boldognak lenni. De milyen gyakran vagy boldog az életedben? Másrészt fontos, hogy jól érezzük magunkat. Sok fiatal úgy gondolja, hogy az életnek végig tökéletesnek kell lennie, de soha nem lesz az. Az élet néha nehéz, de az a lényeg, hogy minél jobban élvezzük, mert csak egy esélyt kapunk. Az aranyérmek sem tesznek boldoggá, a családom és a gyerekeim igen.”

Borítókép: Eltűnt a súlyfelesleg (Fotó: AFP)