Huszonöt kilót fogyott a világ egyik legjobb edzője + fotó

Nikolaj Jacobsen kifogyott a kifogásokból, többszöri sikertelen nekifutás után végre megtette azt, amire mindig is vágyott: lefogyott. A dán férfi-kézilabdaválogatottal egy olimpiai ezüstöt és három világbajnoki címet nyert szövetségi kapitány évekig fájdalomcsillapítókon élt, járni is alig bírt, de most 25 kilóval könnyebben új életet kezdett.

„Ha így folytatom, megkockáztatom, hogy olyan dolgoknak teszem ki magam és a családom, amiket soha nem fogok tudni megbocsátani magamnak” – mondta akkor. Így aztán 2019 nyarán hazatért villájába, és szép lassan visszatért minden a rendes kerékvágásba.

„Megígértem magamnak, hogy teszek valamit az egészségem érdekében, hogy minden olyan nyavalyától megszabaduljak, ami addig aggodalomra adott okot. De aztán jött a koronavírus-járvány, aztán a rossz térdem és így tovább. Több dolog is megnehezítette az elképzelésem, ám a tavaszi műtét után nem maradt több kifogás” – mesélte Nikolaj Jakobsen

Svendborgi orvosa folyamatosan dicséri a javuló eredmények miatt, és ugyan a térdében és az ujjaiban lévő ízületi gyulladás továbbra is kihívást jelent a számára, már nem kell minden este fájdalomcsillapítót bevennie, hogy aludni tudjon. Csupán a kézilabda-világversenyen idején engedi meg magának, hogy altatóval éljen, hogy 17 nap alatt akár kilenc meccsen keresztül a legjobb formáját nyújthassa szövetségi kapitányként.

„Kétségtelen, hogy jobb a hangulatom, mert nem fáj állandóan mindenem, de valójában azt gondolom, hogy mindig is sugárzott belőlem az energia. Másokat nem szabad az én fájdalmammal és problémáimmal terhelni. Ezzel nekem kell megküzdenem.”

Súlyos családi örökség

De a nagy életmódváltozás mögött egy súlyosabb ok is rejlik: a családi örökség. Nikolaj Jacobsen 26 éves volt, amikor hosszú betegség után, 1997 karácsonyán elvesztette édesapját. Alig 14 hónappal később édesanyja agyvérzésben halt meg. Elárvult nem sokkal azután, hogy ő maga is először apa lett.

„A fogyásnak semmi köze az aggodalomhoz vagy a halálhoz, de valószínűleg mégis ott motoszkál valahol a fejemben, hogy egyik szülőm sem élt többet ötven évnél. Most én is ennyi idős vagyok. Ez valami családi örökség? Nem tudom. De az biztos, hogy senki sem tudja, mikor jön el az ideje.”

Ezt tavaly ősszel is megtapasztalhatta, amikor az anyósa halt meg hirtelen.

„Nem szeretem a rossz napokat. jól akarom érezni magam. Valószínűleg édesanyám váratlan halálától eredeztetem ezt, amit megerősített anyósom váratlan halála is. Egészséges és fitt nő volt, aki egyszer csak összeomlott, majd két és fél nap múlva meghalt. Kicsit olyan volt, mint édesanyám esetében. Akkor észreveszed, hogy az élet milyen törékeny.”

„Gyakran hallom azt, hogy fontos boldognak lenni. De milyen gyakran vagy boldog az életedben? Másrészt fontos, hogy jól érezzük magunkat. Sok fiatal úgy gondolja, hogy az életnek végig tökéletesnek kell lennie, de soha nem lesz az. Az élet néha nehéz, de az a lényeg, hogy minél jobban élvezzük, mert csak egy esélyt kapunk. Az aranyérmek sem tesznek boldoggá, a családom és a gyerekeim igen.”

Borítókép: Eltűnt a súlyfelesleg (Fotó: AFP)