Az euroligás magyar sztár csínján bánna a papírformával

Különlegesnek számít az Izlandon csütörtökön elveszített mérkőzése a férfi-kosárlabdaválogatottnak, hogy az Eb-selejtezőn részt vehetett az Európa-szerte nagy tekintélynek örvendő magyar játékos, Hanga Ádám is. A FIBA és az Euroligát szervező ULEB végre összehangolta a versenynaptárát, és a legjobb magyar kosarassal Izlandról hazafelé arról is beszélgettünk, hogy ez a döntés jó-e a magyar válogatottnak, de természetesen szóba került az izlandi vereség, az olaszok elleni vasárnapi selejtező és klubja, a szerb Crvena zvezda is.

– Tudott aludni az Izlandon elszenvedett vereség után?
– Minden mérkőzés után nehezen alszom el, most ráadásul egy olyan meccsen kaptunk ki, amelyet zömmel mi kontrolláltunk, és tíz perc gyenge játék elég volt a kudarchoz. Szóval valamennyit aludtam, de nem jól.

Fotó: Fiba.com

– A harmadik negyed közepén kilenc ponttal vezettünk, nyolc perccel később pedig már kilencpontos hátrányban voltunk. Mi történt?
– Támadásban rengeteget hibáztunk. A védekezés hellyel-közzel rendben volt, a másik palánknál viszont sorra rossz döntéseket hoztunk. Az izlandiak fokozták a védekezésük agresszivitását, mi túl gyorsan akartunk kosárlabdázni, nem ment a labda, nem a szabad embereket kerestük, hanem labdavezetéssel próbáltunk a gyűrű közelébe jutni, nem játszottuk meg a belső embereket, pedig a játékvezetők is könnyebben ítélnek személyi hibát. Csak magunknak köszönhetjük, hogy nem sikerült megnyernünk ezt a mérkőzést.

Még semmi sincs lefutva

– Izland meglepett minket bármivel is?
– Legfeljebb azzal, hogy azt hittem, a fokozottan agresszív védekezést már az elején bevetik. Nagyon jó csapatról beszélünk egyébként, amely az Euroligában szereplő Alba Berlin sztárjával, Martin Hermannsson még erősebb lett. Ne felejtsük el, hogy egyetlen kosáron múlott, hogy Izland tavaly nem jutott ki az olimpiára. Az, hogy győzünk Reykjavíkban, nem volt magától értetődő, ennek ellenére azt mondom, azt kaptuk az ellenféltől, amit vártunk, csak éppen győzelemre számítottam.

– Hermannsson és Tryggvi Hlinason igazi vezére volt az izlandi válogatottnak, nálunk nem akadt ilyen kiemelkedő teljesítmény.
– Ez igaz, mindenki hét-nyolcszor megcélozta a gyűrűt, eloszlottak a lehetőségek, nem egy emberben bíztunk. Ugyanakkor rossz százalékkal dobtunk, túl sok büntetőt is kihagytunk, és egy olyan meccsen, amelyen kevés pont születik, ezek nagyon tudnak hiányozni. Hlinasonról pedig tudtuk, hogy gondokat okozhat, hiszen egy 216 centire nőtt centerről van szó, de nem ezen múlott a vereségünk, hiszen például több támadólepattanót szereztünk, mint ők.

– Egy forduló ment le a selejtezőkből, és máris kicsit nehéz helyzetbe navigáltuk magunkat. Ha az olaszok és a törökök a papírforma szerint minden meccsüket megnyerik, akkor nekünk hat ponttal kell legyőznünk egy év múlva Izlandot. Borulhat a papírforma?
– Ez így van, de hosszú még az út, és ezzel a papírformával csínján bánnék. Biztos vagyok benne, hogy Izland otthon még nyer meccset, szerintem mi is, szóval még semmi sincs lefutva. Négy nagyon jó csapat alkotja a csoportot, most vasárnap mi is hozhatjuk a bravúrt az olaszok ellen. Más stílusú csapatot fogadunk, amelynek szinte minden tagja az Euroligában játszik, inkább az egyéni képességekre épít, most már rájuk összpontosítunk, és harcolunk minden egyes meccsen.

Fotó: Fiba.com

– Az számít, hogy nálunk egy euroligás játékos van, náluk pedig szinte mindenki az?
– Meglátjuk. Biztosan számít, hiszen Hermannsson nélkül Izland is másként festett volna. Most először szerepelhetnek a selejtezőkön az euroligások, ezért lehetek itt én is, de az nagy kérdés, hogy ez jó-e nekünk. Én magyarként egyedül vagyok, de például az olaszok vagy a törökök nagyon sok ilyen játékost tudnak bevetni. Nyilván nekem jó, mert szeretek a válogatottban játszani, és szerintem így is képesek vagyunk nyerni Olaszország ellen.

A kapitány nem tud kosarat dobni

– Néhány éve játszottunk már velük szoros mérkőzést. Most Szombathelyen, hazai közönség előtt milyen meccsre számít?
– Az izlandival ellentétben szerintem sok pont esik majd, az első pillanattól kezdve nekik kell menni, nem szabad nekik levegőt hagyni, éreztetnünk kell velük, hogy nem feltartott kézzel érkezünk, és hiszünk a sikerünkben. Reméljük, a közönség segítségével ez meg is lesz.

– A válogatottnak új szövetségi kapitánya van. Gasper Okornnak mindössze négy napja volt arra, hogy felkészítse a csapatot a selejtezőkre, felkészülési mérkőzésre sem volt lehetősége. Ez mennyire zavaró a csapatnak?
– Fogalmazzunk úgy, hogy nem ideális. 

A FIBA versenynaptára elhibázott, és nem szolgálja a sportág érdekeit. Nekem a klubkötelezettségem miatt két napom és egy teljes edzésem volt arra, hogy megismerjem a kapitányt, az új játékot. Előfordult Izlandon a meccs közben, hogy bemondták a figurát, és hirtelen nem is tudtam, miről van szó.

Nyilván ez minden csapatot érint, de amikor edzőváltás történik valahol, ott ez hangsúlyosabban hátrányos. De ez van, ezzel kell együtt élnünk.

Fotó: Fiba.com

– Milyenek az első benyomásai Gasper Okornról?
– Nagyon jó ember és nagyon jó szakember. Az Adria-ligából ismerem már, nemsokára játszunk is a csapata ellen, és szerintem jó választás volt őt kinevezni kapitánynak. Roppant alaposan felkészült az ellenfélből, sokat videózunk, több taktikai variációt is felvázolt. Nem rajta múlt az izlandi vereség, ő nem tud kosarat dobni. Bizonyos szituációkat most teszteltünk először élesben, még ő is csak ismerkedik velünk.

– A selejtezők előtt a Crvena zvezdával megnyerték a Szerb Kupát a nagy városi rivális, a Partizan Beograd ellen. Volt nagy ünneplés?
– A többieknek biztosan, én a mérkőzés után rögtön hazajöttem. Előtte az Euroliga miatt nem láttam egy hétig a családomat, tudtam, hogy a válogatott miatt egy újabb hétig sem látom őket, ezért siettem, hogy egy napot velük lehessek. Egy csapattársam vitt el Belgrádig, ott átültem az én kocsimba hajnali kettőkor, majd sajnos három és fél órát ültem benne a határnál. Reggel fél kilenckor érkeztem haza, alvás nélkül az egész napot a gyerekeimmel tölthettem, ez nagyon fontos volt a számomra, és másnap már mentem Szombathelyre a válogatott edzőtáborába. Amúgy sajnálom, hogy nem maradhattam a csapattal ünnepelni, mert ez volt az első trófeám a Crvena zvezdával.

– A magyar sajtóban nagyon ment a kupadöntő utolsó perce, amelynek a végén felrobbant a csarnok. Minden mérkőzésük ilyen hangulatban zajlik?
– Igen, kivéve az Adria-liga meccseit, amelyekre a kemény mag nem jön el, de az Euroliga-mérkőzéseken mindig telt ház előtt játszunk. 

Élményekben gazdag, hosszú pályafutásom során már sok mindent megtapasztaltam, a belgrádi hangulat azonban egészen elképesztő. 

A kupadöntő azért volt különleges, mert semleges pályán játszottunk, és mindkét szurkolótáborból ugyanannyi embert engedtek be úgy, hogy a hatezres csarnokba végül nyolcezren zsúfolódtak be. Igaz, a végén már vágni lehetett a füstöt, mert ott szabad dohányozni, de óriási élmény volt.

Boldog, hogy a részese lehet

– Szerbia, ahova a nyáron szerződött, egészen más kultúra a mindennapi életben és a kosárlabdában is, mint Spanyolország, ahol több mint egy évtizedet töltött és ért el komoly sikereket. Mennyire nagy és élvezhető a váltás?
– Nagyon élvezem. Vannak árnyoldalai is, például az nem jó, amikor tárgyakat dobálnak a pályára vagy nem tisztelik a játékot, de elképesztően szenvedélyes emberekről beszélünk. Szerbiában a kosárlabda a nemzeti sport, mindenki nagyon szereti.

Fotó: Fiba.com

– A Partizan szurkolói nem bántják, ha meglátják az utcán?
– Nem, mert tisztelik a kosárlabdázókat, még sohasem ért atrocitás. Tudni kell, hogy ebben az ügyben senki sem közömbös, bárkivel beszélek, az vagy a Partizan, vagy a Crvena zvezda híve. A belvárosban lakom, és két lépést sem tudok tenni úgy, hogy valaki ne dudáljon rám vagy ne szóljon hozzám valamit, de ez sohasem bántó vagy gyűlölködő. Az is különleges, hogy egy városnak, Belgrádnak két euroligás csapata van, hétről hétre topmérkőzések zajlanak a csarnokban, és örülök, hogy ennek a részese lehetek.

Borítókép: a magyar kosárlabda egyetlen euroligás játékosa (Fotó: Fiba.com)