Felültették a török elnököt, egy másik meccsünket elcsalta a skót bíró

Pénteken Törökország lesz a magyar labdarúgó-válogatott vendége a Puskás Arénában felkészülési mérkőzésen. A két válogatott 1952-ben találkozott először, és azóta tizenötször csapott össze egymással. A mérleg magyar szempontból hízelgő, kilenc győzelem mellett négy vereség és két döntetlen áll, a gólkülönbség pedig 35-15. A múltba tekintve két olyan mérkőzés akad, amelyet érdemes felidézni, mindkettő érdekes történet is egyben. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Gera Zoltán nem hitt a szemének, amikor kiállította a skót játékvezető Forrás: MTI/EPA/KERIM OKTEN

Nagyon rosszkedvűen, és kicsit talán félősen érkezett meg a magyar válogatott Isztambulba. Néhány napja, 1984. március 31-én a csapat 2-1-es vereséget szenvedett Szabadkán Jugoszláviától, és bár olykor mutatott biztató jeleket a játékát illetően, a támadásai alig rejtettek veszélyt magukban, és a Népsport tudósítása szerint „egy időszakban nem tudott lépést tartani a ritmust váltó jugoszlávokkal.” Mezey György szövetségi kapitány elismerte, játékosai elfáradtak a hajrára, és nem is igen sikerült felráznia őket. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

Fotó: Arcanum

Nem sok jót ígért így a törökök elleni újabb felkészülési mérkőzés április 4-én. A Népsport elsősorban az akkori megfogalmazás szerint a felszabadulás ünnepével volt elfoglalva, több műfajban is dicsőítette a szovjet hadsereget, mindig hangsúlyozva, hogy a magyar sportra milyen kedvezően hatott a dicső esemény, az aznapi válogatott mérkőzés beharangozója csak a hetedik oldalon kapott helyet. Abból viszont kiderült, hogy 

a törökök vérszemet kaptak a magyar csapat szabadkai veresége láttán, és minden gesztusuk azt sugallta, hogy úgy érzik, most felvirradt az ő napjuk, és visszavágnak minden megaláztatásért. A két válogatott korábban csupán négyszer csapott össze, és a másodikat ugyan ők nyerték meg 1956 februárjában hazai pályán 3:1-re a Puskás Ferencet, Bozsik Józsefet, Czibor Zoltánt és Tichy Lajost is bevető magyarok ellen,

 a többi meccs az ő szempontjukból kétszer is valóban megalázóan ért véget: 1952-ben kezdődött egy 7:1-es kudarccal, tíz évvel később a 2-1-es magyar győzelem tisztesnek volt mondható, ám az 1982. szeptemberében elszenvedett győri 5-0-ás vereség még frissnek számító seb volt a lelkükön. 

A magyarok átszaladtak a törökökön

Nem csoda, hogy minden praktikát bevetettek. Még a török újságírók sem tudták, melyik szállodában lakik a saját csapatuk. Coscun Ozari szövetségi kapitány és a pályaedzője is kiszivárogtatott egy-egy kezdőcsapatot, természetesen a kettő nem egyezett. Aztán amikor 

a magyar válogatott a találkozót megelőző napon az edzésére tartott, a mintegy húsz percnyi utat a busz hatalmas kerülőt téve 65 perc alatt tette meg a nagy hőségben és sorozatos dugókba szorulva, a játékosokról folyt a víz, és nagyon csúnyákat mondtak a vállát közömbösen vonogató sofőrnek.

 Mezey Györgyöt mindez nem zökkentette ki, és a másnapi meccsről ezt mondta:  – A törökök pillanati erejéről keveset tudok, csak eredményeikből lehet erre következtetni. Szerintem az európai középmezőny alsó régiójába tartoznak. Ahová sokan minket is sorolnak. Jó lenne bebizonyítani, hogy mi már valamivel előbbre tartunk! 

Coscun Ozari nyilatkozatából sütött az önbizalom: – Láttam a vendégeket Jugoszláviában, és nem félünk tőlük! Azt mondtam a játékosaimnak, hogy szerdán be kell bizonyítanunk: az olaszok elleni vereség csak kisiklás volt. 

És még hozzátette: most egész biztosan nem nyernek 5-0-ra a magyarok. Igaza lett, a magyar válogatott ezúttal 6-0-ra nyert... Ötvenezer néző várta az elsöprő hazai diadalt, majd figyelte hülledezve, hogy a lesajnált magyarok keresztülszaladnak rajtuk, és különösen a második félidőben szinte tetszés szerint csinálnak bohócot kedvenceik védelméből. Önbizalmuk tobzódásáról árulkodott az is, hogy a sportminiszterük a nyilvánosság előtt ünnepélyesen meghívta a köztársaság elnökét a találkozóra, mondván, a játékosok bizonyítani fogják, mennyire megérdemlik azokat a kivételes juttatásokat és lehetőségeket, amelyekkel a török állam segíti a sportot. Aztán az elnök a szünetig esett két magyar gólt udvariasan megtapsolta, majd a félidőben eltávozott. 

Így formálódott az a magyar válogatott, amely ennek az évnek a szeptemberében megkezdte a világbajnoki selejtezőket, ott megnyerte a csoportját, és Mexikóba kijutva még legyőzte a brazilokat, és 1985 végén vezette az európai ranglistát. A 6-0-ra győztes csapat Isztambulban így kezdett: Kovács – Sallai, Kardos, Róth, Péter – Hannich, Nagy, Csongrádi – Mészáros, Dajka, Esterházy. Csereként beállt Garaba, Bodonyi és Gyimesi, Mészáros és Esterházy két-két gólt lőtt, a maradék kettőn Kardos és Bodonyi osztozott.

Fotó: Arcanum

A kilencvenes évek derekára a török futball rengeteget fejlődött. A sors úgy hozta, hogy abban az időszakban, amikor a csúcsra ért – ez 2002-re, a világbajnoki bronzérem megnyerésére tehető –, a magyar válogatott nem találkozott vele, így egy ideig nem romlott a törökök elleni mérlege. A 2008-as Európa-bajnoki selejtezőkön egy csoportba került a két csapat, és az első egymás elleni találkozón a vendégek 1-0-ra nyertek Budapesten 2006 októberében, a visszavágóra pedig 2007. szeptember 12-én került sor Isztambulban.  Méltán állíthatjuk, hogy a máig lejátszott tizenöt egymás elleni mérkőzés közül ez a legemlékezetesebb, sajátos módon egy skót miatt.

Csalás vagy kapitális tévedés?

A török válogatott éppen nem állt túl jól. A selejtezőket négy győzelemmel kezdte, aztán otthon döntetlent játszott Norvégiával, kikapott idegenben a bosnyákoktól, majd négy nappal a magyarok elleni meccs előtt 2-2-re végzett Máltán, amivel veszélybe került a továbbjutása. Azaz, mindenféleképpen nyernie kellett Várhidi Péter szövetségi kapitány csapata ellen. Ezzel szemben a magyar együttes három héttel korábban felkészülési találkozón 3-1-re legyőzte a regnáló világbajnok Olaszországot, szeptember 8-án Eb-selejtezőn 1-0-ra Bosznia-Hercegovinát, és ez nagyon megemelte az ázsióját. A játékosokat megrohamozták a repülőtéren a helyi újságírók, Várhidi Péter pedig kénytelen-kelletlenül rögtönzött sajtótájékoztatót tartott nekik a busz parkolójában.

A kapitányt érte más meglepetés is, erről alig két hete mesélt a vele készült interjúnkban: „A mérkőzés előtti napon ültünk a szállodában, és odajött hozzánk egy bennfentes ember azzal, hogy ha mi nyerünk, akkor Fatih Terimet azonnal elküldik, én pedig ne lepődjek meg, ha megkérdezik, lennék-e helyette a török kapitány, és amennyiben igent mondok, még a stadionban kineveznek. Csak néztem nagyot, aztán kikaptunk…” És elsősorban nem azon bosszankodott, hogy nem lett török kapitány, még csak nem is a 3-0-ás vereség ténye keserítette el, hanem az, ahogyan ez az eredmény kialakult.

A magyar csapat nagyon szervezetten futballozott, a házigazdák hiába támadtak többet, helyzetig nem jutottak el. Az első csapás a 47. percben érkezett: Emre Belözoglu ütközött a jó ütemben kilépő Fülöp Mártonnal, akit percekig ápoltak. 

Visszaállt ugyan a kapuba, de szemlátomást bizonytalan volt, rosszul lett, mint kiderült, kettős látása volt. A kapitány egy perccel az első gól előtt már le akarta cserélni, de hiába szólt a negyedik játékvezetőnek és a török játékosoknak, állítsák meg a játékot.

Fülöp Mártont még Isztambulban kórházba kellett vinni. Az ütközés és az első gól között azonban olyan történt, ami döntően befolyásolta a játék képét és a végeredményt is. 

Fotó: Arcanum

A Nemzeti Sport ezt írta erről: „63. perc: Hajnal ívelt a bal oldalról a középen egyedül kiugró Gera felé, aki átvette, majd eltolta a labdát az elécsúszó Arikan mellett, s a kapus elgázolta. A skót játékvezető tizenegyes helyett szabadrúgást ítélt a törökök javára, és sárga lapot mutatott fel Gerának – mivel a középpályás korábban már kapott egy figyelmeztetést, a játékvezető kiállította.” Egészen döbbenetes volt, senki sem hitt a szemének, különösen úgy, hogy a skót először mintha megadta volna a tizenegyest, és csak utána gondolta meg magát. Várhidi Péter ma is állítja, Stuart Dougal szándékosan kedvezett a törököknek, magyarán elcsalta a meccset, Gera Zoltán viszont nem érezte, hogy eddig a pillanatig részrehajló lett volna.

Lelkileg összetört a skót bíró

– Esélyem sem volt kikerülni a kapust, és enyhén szólva meglepődtem, amikor láttam, hogy nem büntető következik, én pedig piros lapot kapok – idézi fel most a történteket a 97-szeres válogatott Gera Zoltán, aki ma a Vasas vezetőedzője.  – Engem addig sohasem állítottak ki, és sohasem gondoltam volna, hogy akkor kapom meg életem első piros lapját, amikor ellenem szabálytalankodnak, amúgy az UEFA törölte is a kiállításomat. Már nem emlékszem pontosan, mit mondtam a játékvezetőnek, nyilván azt magyaráztam, hogy nem színészkedtem.

Ebben segíthetünk, Gera Zoltán hazafelé tartva az isztambuli repülőtéren ezt mondta a Nemzeti Sportnak: – Azt, hogy nem színészkedtem, és hogy tizenegyes volt. Azért is érthetetlen, ami történt, mert ismer, és tudja, hogy Angliában futballozom. A mérkőzés előtt beszélgettünk is, mondta, jól ismeri az edzőmet, engem is látott már játszani. Márpedig azt mindenki tudja, hogy Angliában a közönség sem tűri meg azt, aki színészkedik, így én sem szoktam hozzá, mi több, sohasem játszom meg a szabálytalanságot.

A magyar válogatott létszámhátrányban már nem tudott ellenállni a törökök rohamainak, jött az első gól majd a kapuscsere, szegény Balogh János, amint beállt, azonnal gólt kapott, és a hosszabbításban alakult ki a 3-0-ás hazai győzelem. 

A mérkőzés utóéletéhez tartozik, hogy Stuart Dougal felhívta egy régi ismerősét, egy magyar sportszakembert azzal, hogy teljesen összetört lelkileg a hiba miatt, és azt mondta: elsőre büntetőt akart ítélni, és Alan Cunningham asszisztens jelzésére döntött másként. 

Két évvel később pedig egy Rangers–Aberdeen skót bajnoki meccsen egy játékos megjátszotta, hogy az ellenfele lefejelte, Stuart Dougal ezt megette, piros lapot adott, és miután rájött, hogy tévedett, visszavonult a játékvezetéstől.

Kisteleki István, az MLSZ elnöke egyébként levelet írt az UEFA elnökének, Michel Platininek az Isztambulban történtekről, de természetesen az ügyben már semmi érdemleges nem történt azon túl, hogy az európai szövetség valóban törölte a piros lapot, ezért Gera Zoltánt nem tiltották egyetlen meccsről sem.

És még valami: ha nincs a durva tévedés, és a török válogatott nem nyer, akkor minden bizonnyal nem jut ki az Európa-bajnokságra. Így viszont kijutott, és története egyik legnagyobb sikerét elérve csak az elődöntőben vérzett el. Ennyin múlott…