Tényleg gyorsan repül az idő. Az idősebbek még emlékezhetnek rá: a hetvenes években beszélni kezdtek egy fiatal, roppant tehetséges edzőről, aki a BVSC utánpótlásában remek munkát végez, és hamarosan ennél nagyobb feladat is megtalálja majd. Akkor még aligha gondolta bárki is, hogy ebből a fiatalemberből a magyar labdarúgás megkerülhetetlen alakja válik, és az egyetlen, aki a futballból szerez doktorátust.
Miután a szürke MTK-ból bronzérmes csapatot formált, és Mészöly Kálmán szövetségi kapitány maga mellé vette segítőnek Mezey Györgyöt, gyorsan elterjedt: Kálmán adja a szenvedélyt, Gyuri pedig a mély szakmai tudást – a válogatott ki is jutott a nyolcvankettes világbajnokságra. A következőre, a mexikóira vezető úton már ő állt a kormányrúdnál, 1985-ben az év szövetségi kapitánya lett Európában, a magyar válogatott pedig a kontinens ranglistájának az élén állt.
Sikeres, de nehéz ember, aki hívek mellett ellenfeleket is gyűjtött, a nyolcvanhatos kudarc után az utóbbiak bele is kötöttek, de ő így is meg tudta őrizni a tekintélyét, a szakértelmét senki sem kérdőjelezhette meg. A második kapitányi korszakát derékba vágta a bundabotrány, ám bajnokságot nyert a Bp. Honvéddal, a BVSC-nél bajnokesélyes klubot épített, és máig ő az utolsó magyar edző, akit jegyeztek szerte a világban. Itthon felépítette és vezette az UEFA edzőképzésének a rendszerét, a FIFA és az UEFA felkérésére világ- és Európa-bajnokságokon elemezte a mérkőzések szakmai tanulságait, majd 2011-ben – a klub története során először – bajnoki címre vezette a Videotont.
És ma, az egykori edzőtehetség, akiből „A” Mezey lett, már a nyolcvanadik születésnapját ünnepli. A legkevesebb, hogy jó egészséget kívánjunk neki, és azt, hogy még sokáig érezze, milyen gyorsan repül az idő.
