Immáron több mint egy hete skót megszállás alatt van Németország. Sajtóhírek szerint mintegy 150 ezer felföldi szurkoló érkezett az Európa-bajnokságra, és ha egyenként összeszámolni nem is tudjuk őket, mi is folyton skótokba botlunk. Nem lehet úgy felszállni a metróra vagy a regionális vonatokra, hogy előbb-utóbb ne látnánk skót szoknyás férfiakat. Ráadásul teljesen indokolatlan helyeken is feltűnnek, olyan városokban is, ahol a skót válogatott éppen nem is játszik. Egyvalamiben biztosan nehéz lesz megverni őket: szurkolásban.

A skót válogatott Európa-szerte irigyelt szurkolói csoportosulása a Tartan Army nevet viseli. Az 1998-as világbajnokságon a BBC például azt írta róluk, hogy az egész torna egyik fénypontját jelentették. Már a színes megjelenésük magával ragadja az embert, a nevükben is benne van a „tartan”, amit mi skót kockás mintaként ismerhetünk, ilyenből készül a kilt, a tradicionális, térdig érő férfi skót szoknya. A Tartan Army büszke tagjai pedig ebben járják Németország utcáit.
A Tartan Army soha nem adja fel a reményt
A szoknya mellett a sör a másik nélkülözhetetlen kellékük, és persze ott, ahol alkohol folyik, olykor az indulatok is elszabadulhatnak , de saját tapasztalataink alapján a skótok rendkívül barátságosak. Akármelyiküket szólítottuk le, kedélyesen válaszoltak, amikor pedig megtudták, hogy magyarok vagyunk, megöleltek és jót kívántak Marco Rossi csapatának – persze csak ellenük ne legyen jó napja, tették hozzá.
– Mi skótok vagyunk, mi mindig remélünk. Többet, mint ami a realitás, de ha remény nincs, akkor semmi sincs – fogalmazott lapunknak egy idősebb skót szoknyás férfi Münchenben, aki szépen összefoglalta, mi jellemzi őket.
Skócia ugyanis még sosem jutott tovább egyetlen világversenyen sem a csoportkörből: a világbajnokságokon nyolcból nyolcszor, az Eb-ken háromból háromszor ért véget az útjuk csoportmeccsek után. Ennek ellenére a drukkerei olyan lelkesek, mint talán egyetlen másik nemzetéi sem. Amikor a németek elleni nyitómeccsen a házigazdák 4-0-s vezetésénél a Tartan Army rákezdett a „Flower of Scotland” szívfacsaró dallamára, a lelátón mindenki egy kicsit skót akart lenni. Ők a reményt tényleg soha nem adják fel.