Kenyérrel, borral és szalámival fogadják a bajnokot a város határában. A Kossuth téren ezrek köszöntik, őszirózsacsokrot kap és dobogó várja. A bajnok feláll a tetejére, felcsendül a Himnusz, akárcsak a messzi Szöulban. A tér egyik fele sír, a másik énekel. A bajnok három évvel később visszatér. 1991, Hódmezővásárhely, újabb népünnepély. Egy kislány odaszalad hozzá, és megfogja a kezét. A polgármesteri hivatalba már nem léphet be, a bajnok vigasztalja, hogy ne sírjon, és megígéri, küld meglepetést. Hamarosan csomagot hoz a postás, a bajnok levelet írt a kitartásról, fürdőruhát is küldött. Az ötéves kislány belebújik és kijelenti: ő is olimpiai aranyérmes lesz. Eltelik huszonegy év, 2012. augusztus. 9., dél környéke London, a 26 éves, hódmezővásárhelyi Risztov Éva az első helyen csap célba tíz kilométeres nyílt vízi úszásban, különleges kitartását bizonyítva akkor győz az olimpián, amikor arra már nem sokan számítottak. Rengeteg gratuláló üzenetet kap, és megakad a szeme az egyiken. A feladó a bajnok: Egerszegi Krisztina.
A sport inspirál, a bajnokok újabb bajnokokat szülnek, Egerszegi Krisztina pedig generációknak adott löketet a céljaik eléréséhez. Nemcsak Risztov Éva, hanem többek között a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka is vallott arról, hogy gyerekként vagy ezerszer megnézte az Egerszegi sikereiről szóló filmet. Hollywoodi történet, nem csoda, hogy őt is magával ragadta.
Aki látta, annak Vitray Tamás hangján ma is megszólal a fejében, hogy „Gyere, Egérke, gyere kicsi lány!”, amikor a mindössze 14 éves és 45 kilós Egerszegi Krisztina az egész világot megdöbbentve győzött 200 méteres hátúszásban Szöulban 1988-ban. Azóta is ő a legfiatalabb magyar olimpiai bajnok.
És ez még csak a kezdet volt, négy évvel később Barcelonában három aranyat szerzett, majd 1996-ban Atlantában még egyet, ami után 22 évesen ötszörös olimpiai bajnokként (plusz egy-egy ezüsttel és bronzzal a tarsolyában) szakított az élsporttal.
Tizenegy évesen már Kubában edzőtáborozott
A pályafutását lezáró atlantai sajtótájékoztatón azzal indokolta a visszavonulását, hogy szeretné végre megismerni és megélni a hétköznapok valóságát, mert az úszással töltött másfél évtizedben alig tapasztalhatott meg ebből valamit. Az úszás már csak ilyen, még a hozzá hasonló istenadta tehetségeknek is naponta meg kell küzdeniük több ezer méterrel a hideg vízben, hogy az év legfontosabb két percében a legjobb teljesítményt tudják hozni. Egerszegi pedig már nagyon fiatalon bekerült a darálóba. Még csak tizenegy és fél volt, amikor 1986-ban már Kubába utazott edzőtáborba, s a 17 fokos vízben annyira reszketett, hogy lilult a szája. A munkát ezzel nem úszta meg, ha a vízben fázott is, attól még guggolásokat csinálhatott a medence szélén.
Szöulban pedig nemcsak testben, hanem lélekben is olyan fiatal volt még, hogy az edzőjével, Kiss Lászlóval bújócskázással oldották a feszültséget a verseny előtt, így lett bajnok 14 évesen.
Ennek fényében érthető volt, hogy Atlanta után nem vágott bele még egy olimpiai ciklusba, huszonkét évesen új életet kezdett, és amikor erre gondolunk, még inkább megbecsülhetjük azt, hogy napjaink magyar úszózsenije, a sportág tradicionálisan szigorú kereteit szétfeszítő Milák Kristóf nemrég 24 évesen lett újra aranyérmes Párizsban.
Milák Kristófot is egy Egerszegi tanította úszni
S milyen kicsi a világ: Milákot Egerszegi Krisztina testvére, Klári tanította meg úszni, aki lapunknak elmondta, hogy a 2016-os ifi Eb megnyerése után vált nyilvánvalóvá, hogy a fiú nagyon sokra hivatott. Hol máshol rendezték volna azt a versenyt, mint Hódmezővásárhelyen? Hogy Miláknak mit hoz a jövő, azt ma még nem tudhatjuk, csak kívánhatjuk, hogy lelje meg a boldogságot úgy, mint Egerszegi.
Krisztina visszavonultan, a családjának él, ritkán szólal meg, és mintha megállt volna körülötte az idő. Az 1996-ban olimpiai aranyérmes Czene Attila mesélte, hogy még mindig Egérke néven van elmentve a száma a telefonjában. A ma ötvenéves Egerszegi Krisztina a háttérben maradt, de nem tétlen, az Úszó nemzet programmal járja az ország uszodáit, ösztönzi a gyerekeket a mozgásra. „Az én gyermekeim már felnőttek, de szülő maradok, míg élek” – így határozza meg önmagát.
Nekünk pedig örökre bajnok marad, méghozzá a legtisztábbak közül.
