LABDARÚGÁS
Egy éve ilyenkor az NB I úgy kezdte meg a téli pihenőt, hogy a Paks állt a tabella élén, egy ponttal megelőzve a Ferencvárost. Felcsillant a lehetőség, hogy megtörik a Fradi hazai hegemóniája, talán tényleg izgalmas lesz a hajrában is a bajnoki aranyért zajló csata, ám hamar kiderült, erre nincsen esély. Négy fordulóval később már a címvédő vezette a mezőnyt, aligha függetlenül attól, hogy éppen akkor ejtette ki két vereséggel a görög Olimpiakosz a Konferencialigából, így már csak egyetlen feladatra kellett összpontosítania – végül tizenhat pont előnnyel nyerte meg zsinórban a hatodik, összességében a 35. aranyérmét.
Most a helyzet nagyon hasonló, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a Puskás Akadémia telel a tabella elején, és most a Ferencváros egy meccsel kevesebbet játszott a közvetlen vetélytársainál, azaz, ha február elején bepótolja a ZTE ellen elmaradt meccsét, s meg is nyeri azt, akkor mindent egybevetve ő lesz az ősz bajnoka. A júliusi rajtnál az volt az egyik legérdekesebb kérdés, hogy vajon akad-e érdemi kihívója a Ferencvárosnak, és erre Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője a klubja nevében nyíltan be is jelentkezett. A látottak szerint nem alaptalanul, ugyanis ebben a tizenhét fordulóban kiderült, más csapatnak erre esélye sincs, ugyanakkor a felcsútiak végső sikere is enyhén szólva kétséges.
Az Újpest még az út elején tart
Azt nem tudhatjuk, hogy a Fradi meddig jut az Európa-ligában, arra viszont mérget vehetünk, hogy ha újra nem oszlik meg a figyelme, képes lehet állva hagyni a mezőnyt. Láthattunk tőle meghökkentő botlásokat, különösen az idény második felében, ám ezeket a Puskás Akadémia nem volt képes kihasználni, nem tudott megfelelőnek tűnő előnyt kovácsolni a zöld-fehérek formaingadozásából, sőt lényegében egyáltalán nem jutott előnyhöz. Így aztán mindent összevetve a bajnokság felénél nem kockáztat sokat az, aki a Ferencváros végső sikerét jósolja, a zöld-fehérek az ősszel mutatott kétarcúság ellenére is uralják a mezőnyt.
Persze nem minden haladt a papírforma szerint, a Diósgyőr jó szereplése és jelenlegi harmadik helye például kimondottan kellemes meglepetés, de itt említhetjük meg a közvetlenül mögötte álló MTK-t is. A DVTK az idegenben szerzett pontokat tekintve a legjobb a tizenkét csapat közül, otthon 14, vendégként 16 pontot zsebelt be, és ha a hazai teljesítménye javul, könnyen ott is ragadhat a dobogón. Az MTK sok fiatal játékost bevetve bátor és stílusos futballt játszik, itthon ennyi elég is a jó eredményekhez.
A tavaszi tulajdonosváltás idején és azóta is téma, hogy a Ferencváros legnagyobb vetélytársa az Újpest lesz – ha ez meg is valósul, erre egy ideig még várni kell, a hullámzóan teljesítő lilák az előző bajnoksághoz képest előbbre léptek, ám a végső célhoz vezető útnak még az elején járnak. Nem lehetnek elégedetlenek a Fehérvár hívei sem, a klub a kiesés elkerüléséről beszélt a rajt előtt, és a Vidi jobb annál, mint hogy veszély fenyegetné az élvonalbeli tagságát. A csak magyar játékosokat alkalmazó Paks az ősz hajrájában szorult le a dobogóról az ötödik helyre, sokat köszönhet a sokadvirágzását élő Böde Dánielnek, és ugyanúgy harcban lehet valamilyen éremért, ahogyan benn is ragadhat a középmezőnyben. A két újonc, az ETO Győri FC és a Nyíregyháza egyaránt 18 pontot gyűjtött, és jó eséllyel számíthat a bennmaradásra.
Annál csalódottabbak lehetnek a Debrecen és a Kecskemét szurkolói. Mindkettő gyengén kezdett, az idény során edzőt is váltott, ám ez még nem hozott átütő eredményt. A Lokinak akadtak felvillanásai, elsősorban a Ferencváros elleni hazai 5-4-re megnyert meccs juthat az eszünkbe, a KTE viszont kiegyensúlyozottan teljesített gyengén, a télen mindkét klubnál nagy változásoknak kell történniük, ha szeretnék elkerülni a kiesést.
Feltűnő változás történt a kispadokon: nyolc csapatot is magyar vezetőedző irányít, ráadásul közülük öten játékosként többszörös válogatottak voltak – Bognár György, Gera Zoltán, Tímár Krisztián, Pető Tamás és Márton Gábor –, ami egy új és hitelesnek tűnő edzői generáció bejelentkezését bizonyítja.
Pozitívum, hogy az előző idényhez képest nőtt az átlagos nézőszám, 4187-ről 4415-re, ám áttörésről jóindulattal sem beszélhetünk.
A nemzetközi porondon nincs előrelépés
Az NB I igazi értékét a nemzetközi összehasonlítás adja meg, és ezen a téren nincs mire büszkének lennünk. Bár a Ferencváros a Bajnokok Ligája selejtezőjéből eljutott az Európa-liga alapszakaszába a play-offban megnyert tizenegyespárbajnak köszönhetően, a Puskás Akadémia pedig egy hasonló párbaj elveszítésével csúszott le a Konferencialigáról az olasz Fiorentina ellen, és a Paks is elért a selejtezők utolsó köréig, az összkép továbbra is lehangoló. A magyar futballt csak a Fradi képviselhette az ősszel, és ha arra gondolunk, hogy a nemzetközi mezőnyben itthon lesajnált országok csapatai is szerepelnek, a régióból pedig egyedül mi maradtunk kívülállók a harmadik számú sorozatban, akkor nehéz vitatkozni azzal, hogy a mi élvonalunk egy év alatt nem lett rosszabb, de sajnos színvonalasabb sem.
