Ember nem volt szerte a kontinensen, aki 1984 nyarán, az UEFA-kupa rajtján azt jósolta volna, hogy a döntőt a kupagyőzelemre mindig esélyes Real Madriddal a teljesen ismeretlen magyar csapat, a Videoton játssza majd. A fehérváriak a Bp. Honvéd és a Rába ETO mögött a harmadik helyen végezve nyerték el az indulás jogát a BEK és a KEK után a harmadik számú európai kupában, amelyben roppant tekintélyes klubok is helyet kaptak, akkoriban ugyanis többnyire a legnagyobb – mai szóhasználattal élve – topligák második és harmadik helyezettjei is tagjai voltak a mezőnynek. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

Akkoriban a nagy országos napilapok mind küldtek tudósítókat a külföldi mérkőzésekre, és akadt olyan közöttük, amelyik kimondottan abból a megfontolásból rendelte a Videoton mellé az egyik nem sokra taksált munkatársát, hogy a csapat úgyis elvérzik már az első körben a csehszlovák Dukla Praha ellen, és a kolléga anyagaival nem kell tovább bajlódni. Aztán a szerkesztők fogták a fejüket, miután Kovács Ferenc együttese túllépett a Duklán, majd Párizsban 4-2-re, otthon pedig 1-0-ra nyerve a Paris Saint-Germainen, utána Székesfehérvárott 5-0-ra kiütötte a jugoszláv Partizán Beogradot, és így a belgrádi 2-0-s vereség is belefért. Amikor aztán a Manchester United következett, fellélegeztek, ám korán tették, mert a Vidi a negyeddöntőben 1-1-es összesítéssel végzett, majd tizenegyespárbajban felülkerekedett az angol sztárcsapaton.
Az elődöntő visszavágóján a hazai 3-1-es siker után már minden veszni látszott, az amúgy bosnyák, de hivatalosan jugoszláv Zseljezsnicsar nagyszerűen futballozva 2-0-ra vezetett, és akkor jött szinte a semmiből Csuhay József szépítő gólja a 88. percben, ami a magyar csapatnak a döntőt jelentette. Ebben a sorozatban két mérkőzés döntött a trófea birtoklásáról, és a Videoton az elődöntőben az olasz Intert búcsúztató szupergárdával, a Real Madriddal csapott össze, először hazai pályán 1985. május 8-án.
A főpróba négy nappal korábban hazai pályán a Bp. Honvéd elleni rangadó volt, amelyen a kispestiek 18 ezer néző előtt az 54. perctől Garaba Imre kiállítása miatt emberhátrányban játszva 2-1-re nyertek, és négyre növelték az előnyüket a tabella élén éppen a fehérváriak előtt. A lelátón helyet foglalt a Real Madrid menedzsere, a korábbi 42-szeres spanyol válogatott legenda, Amancio is, aki a Népsport által négycsillagosra, azaz az átlagnál jobbra értékelt meccset küzdelmesnek, de kocogós iramúnak minősítette, jobb csapatnak látta a Honvédot, a fehérváriakról pedig azt mondta, hogy senkit sem szeretne közülük kiemelni, de elsőrangú a csapatmunkájuk és a harcosságuk.