A Toronto FC-t is szerepeltető Major League Soccer, vagyis az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság megítélése továbbra is megosztó. Egyesek szerint ez a jövő bajnoksága – talán Gianni Infantino, a FIFA elnöke a leglelkesebb szószólója –, amely Lionel Messi, David Beckham és más világsztárok révén globális márkává nőheti ki magát. Mások szerint viszont ez még mindig inkább „nyugdíjasliga”, ahol kiöregedett, de ismert európai klasszisok próbálnak dollármilliókért levezetni, nem mindig igazolva a körülöttük gerjesztett felhajtást. A 2025-ös klubvilágbajnokság újra megmutatta ezt az ellentmondást. Az MLS három csapata közül csak az Inter Miami nyert meccset, méghozzá az azóta edzőt is váltó FC Porto ellen. A Los Angeles FC mindössze egy pontot szerzett, a Seattle Sounders pedig három vereséggel búcsúzott. Az amerikai klubok szereplése nemcsak a játékoskeretek mélységét, hanem a szervezeti és taktikai különbségeket is megmutatta az európai és dél-amerikai riválisokhoz képest.
Ebben a közegben válik különösen látványossá, mennyire nem működik az az elgondolás, hogy csillogó múltú, de pályafutásuk végéhez közelítő játékosokra alapozva lehet klubot építeni.
A Toronto FC hároméves olasz projektje tökéletes példája annak, miért nem elég pusztán nagy nevekre támaszkodni.
A klub most közös megegyezéssel szerződést bontott két Európa-bajnokkal, Lorenzo Insignével és Federico Bernardeschivel. A döntés szimbolikus: a nagy reményekkel, kiemelkedő fizetésekkel és csillogó múltbéli eredményekkel érkező játékosok torontói szereplése egyéni szinten még értékelhető, de csapatszinten egyértelmű kudarc lett.
Minden a helyére került – kivéve a pályán
A Toronto FC több mint egy évtizede az MLS egyik legnagyvonalúbban költekező klubja. Már korábban is bőkezűen fizetett játékosokért – elég csak Sebastian Giovinco, Jozy Altidore vagy Michael Bradley időszakára gondolni. Az előző évtized végére azonban egy sikerkorszak véget ért: Greg Vanney 2020 végén távozott a klub vezetőedzői és technikai igazgatói posztjáról. Ő volt a klub történetének legsikeresebb és leghosszabb ideig hivatalban lévő edzője. Hogy a legnagyobb eredményeit említsük:
- 2016 – Kanadai Bajnoki Torna-győzelem
- 2016 – MLS Cup-döntő
- 2017 – MLS Cup-győzelem
- 2017 – Supporters’ Shield-győzelem (alapszakasz-elsőség)
- 2017 – Kanadai Bajnoki Torna-győzelem
- 2017 – MLS Cup-döntő
- 2018 – Kanadai Bajnoki Torna-győzelem
- 2018 – CONCACAF Bajnokok Ligája-döntő
- 2019 – MLS Cup-döntő
Két gyengébb idény után, 2022 nyarán, óriási médiafelhajtás közepette jelentette be a Toronto FC két olasz válogatott támadó, Insigne és Bernardeschi érkezését. Előbbi, a Napoli egykori csapatkapitánya, az MLS második legjobban fizetett játékosa lett, mindössze Messi volt előtte, évi 15,4 millió dollárral. Utóbbi a Juventus és a Fiorentina korábbi kulcsembereként évente 6,295 millió dolláros elitfizetést kapott.
A két játékos együttesen évi 21,7 millió dollárt keresett – többet, mint az MLS 29 másik csapata közül 23-nak a teljes évi bérkerete. Soha nem látott volumenű befektetés volt ez a klub részéről, minden adott volt ahhoz, hogy Torontóban új fejezet kezdődjön. A döntés mögött a klub akkori elnöke, Bill Manning állt, aki utólag elárulta: az ötlet nem egy hosszú távú szakmai koncepcióból született, hanem elsősorban piaci megfontolásból.
Felmentem a Transfermarkt weboldalára, és megnéztem, kik az olasz válogatott tagjai közül azok, akiknek lejár a szerződésük. Lorenzo egyike volt a kevés elérhető klasszisnak.
„Elkezdtem felírni azokat, akiket világklasszisnak tartottam, és akikről úgy gondoltam, kereskedelmi értéket képviselnek ezen a piacon” – mondta Manning, utalva arra, hogy az olasz válogatott Eb-sikere óriási figyelmet generált Torontóban is.
A két sztár érkezésekor valódi futballünnep volt a városban. Bemutatkozó mérkőzésükön, a Charlotte FC elleni 4-0-s győzelemben, Insigne látványos gólpasszt adott, Bernardeschi pedig gólt lőtt és asszisztot is kiosztott. A stadion megtelt, a klub pedig tele volt reményekkel. A kezdeti sikerek azonban gyorsan elillantak, és hamar kiderült: a nézőszám nem elég, ha a pályán nincsenek eredmények.
Toronto FC: csalódást keltő helyezések
A pályán azonban hamar kiderült, hogy a két Európa-bajnok nem tudott új korszakot nyitni a torontói klub életében. Bár egyéni mutatóik önmagukban nem voltak kifejezetten rosszak – Insigne 76 mérkőzésen 19 gólt szerzett és 16 gólpasszt adott, ám gyakran sérülések hátráltatták, és hosszabb időre is kikerült a keretből. Bernardeschi valamivel kiegyensúlyozottabb volt: 99 összecsapáson 26 gól és 22 assziszt szerepelt a neve mellett, mégis többször került a szurkolók és a média célkeresztjébe hullámzó formája és olykor kiszámíthatatlan viselkedése miatt.
A probléma az volt, hogy egyéni villanásaik sem tudták eredményessé tenni a csapatot.
- 2022-ben a Toronto FC a 29. helyen zárt a 30 csapatos bajnokságban, és bár lehetett azzal érvelni, hogy a két olasz játékos csak az idény második felében csatlakozott, a helyzet a következő évben tovább romlott.
- 2023-ban a csapat abszolút utolsóként végzett, mindössze négy győzelemmel az egész idényben – ez már aligha volt megmagyarázható, főleg annak fényében, hogy a liga legjobban fizetett játékosai közül ketten is a kerethez tartoztak.
- A 2024-es év ugyan némi előrelépést hozott, hiszen az együttes 22 pont után 37-re javított, ám ez is csupán az összesített tabella 22. helyére volt elég.
- 2025-ben, mire elérkezett a nyár, az ontariói együttes még a meccsenkénti egypontos átlagot sem tudta hozni, így a rájátszás ismét távolinak tűnt.
Összességében a három évad alatt, amíg Insigne és Bernardeschi a klubot erősítette, a Toronto egyszer sem jutott be az MLS rájátszásába, és mindhárom évben a tabella utolsó nyolc helyének egyikén végzett. Ha mindez nem lenne elég, a klub egyetlen alkalommal sem tudta megnyerni a Kanadai Bajnoki Tornát, pedig minden évben az esélyesek között tartották számon.
Közös megegyezés, új irány – Insigne és Bernardeschi nélkül
A klub végül 2025 júliusának elején hivatalosan is bejelentette, hogy közös megegyezéssel szerződést bont mindkét olasz játékossal, és él az MLS szabályai adta lehetőséggel, amely évente két úgynevezett „garantált szerződéses kivásárlást” tesz lehetővé. Ezzel felszabadult a keretben két kijelölt játékosnak (Designated Player) járó hely, ami stratégiai szempontból kulcsfontosságú lehet a Toronto újjáépítése során. A klub általános igazgatója, Jason Hernandez a döntés kapcsán így fogalmazott: – Ez az együttműködés nem hozta meg a várt eredményeket.
A klub arculata és stratégiája is jelentősen változni fog a közeljövőben. A szurkolóink is valódi változást várnak. Ezt most megkezdjük
– mondta.
Bernardeschi közösségi posztban köszönt el, Insigne pedig egy májusi interjúban nyilatkozott a klub iránti tiszteletről – mindketten lezártnak tekintik torontói fejezetüket. Az olasz korszak lezárásával újra bebizonyosodott: a pénz nem minden. Még két friss Európa-bajnok sem tudta visszavezetni a TFC-t a sikerek útjára – sőt, az MLS egyik legköltségesebb időszaka zárult le ezzel, látványos eredmények nélkül.
A klub most tiszta lappal kezdhet újra – a kérdés csak az: tanult-e a hibákból? Mert az már világos: ma már kevés pusztán jó nevű sztárokat Amerikába vinni. Ha az MLS valóban fel akar zárkózni a világ futballelitjéhez, tudatos csapatépítésre és működő futballstruktúrákra van szüksége.
