Az elfelejtett klasszis parádés szabadrúgásáról beszélt az egész világ

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság) mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 45. rész egy perui fiatalemberről szól, akinek a tudását és a klasszisát alábecsüli az utókor, góljaival rekordot is felállított a világbajnokságok történetében, és az is biztos, hogy a szabadrúgásgólokat tekintve Teófilo Cubillas szerezte 1978-ban az összes labdarúgó-vb talán legszebb találatát. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Teofilo Cubillas is részese volt 1978-ban az argentinok elleni szégyennek, de ettől még a világbajnokság egyik csillaga volt a maga öt góljával. Fotó: Getty Images/Peter Robinson - EMPICS Forrás: PA Images

Cubillas a brazil védők gyűrűjében, de az ő kapujukat is bevette. Fotó: Getty Images/Peter Robinson – EMPICS/PA Images

Ebből is kiderül, hogy Argentínába már kiforrott, magának nevet szerzett játékosként érkezett. Ahogyan már szó volt róla, a világbajnokságon az első csoportkör nagyszerűen, a második viszont pocsékul sikerült a perui csapatnak, és igaz Cubillasra is, aki a torna egyik csillaga volt, a holland Rob Rensenbrinkkel holtversenyben öt góllal a második lett a góllövőlistán a döntőben duplázó argentin Mario Kempes mögött, aki így hatszor volt eredményes. 

A perui ezzel felállított egy rekordot is: a XX. században ő az egyedüli, aki két világbajnokságon is eljutott legalább öt gólig. (A századforduló óta a német Miroslav Klose és az argentin Lionel Messi dicsekedhet ugyanezzel.) A perui futballista viszont abban még mindig egyedülálló, hogy ezt a bravúrt középpályásként érte el!

És az öt 1978-as gól közül egy a mai napig az ínyencek kedvence, sokak szerint ez az a szabadrúgásól, amely a legszebb a világbajnokságok történetében. Ehhez nyilván végig kellene nézni 1930 óta az összes érdekelt találatot, ami egyrészt lehetetlen, másrészt semmi értelme sem lenne, elég abban megegyezni, hogy valóban páratlan lövés akadt el a skótok hálójában 1978. június 3-án. A Népsport ezt írta erről a meccsről: a skótok „túlértékelt gárdája alapos leckét kapott a leírt, lebecsült, aggastyánnak tartott dél-amerikaiaktól. Cubillas, akinek nem sok babér termett sem Bázelban, sem Portóban, hirtelen nyolc évet fiatalodott, és két óriási gólja kijózanított ötmillió álmodozó skótot, akik azt hitték, hogy aranylábú fiaik verhetetlenek.”
 

A meccs: XI. labdarúgó-világbajnokság, első csoportkör, 1. forduló: Peru–Skócia 3-1 (1-1) Córdoba, Estadio Olímpico Chateau Carreras, 37 927 néző. Vezette: Ulf Eriksson (svéd) Peru: Quiroga – Diaz, Chumpitaz, Manzö, Duarte – Velasquez, Cueto (Rojas, 83.), Cubillas – Munante, La Rosa (Sotil, 62.), Oblitas. Skócia: Rough – Kennedy, Forsyth, Burns, Buchan – Masson (Macari, 73.), Hartford, Rioch (Gemmil, 73.) – Dalglish, Jordan, Johnston.  Gól: Cueto (43.), Cubillas (72., 77.), illetve Jordan (14.)

Skócia kezdte jobban a meccset, Dalglish lövését a 14. percben Quiroga csak kiütni tudta, ráadásul oldalra, és az érkező Jordan könnyen lőhetett a hálóba. Peru sokat támadott az egyenlítésért, és nem sokkal a szünet előtt sikerült középen átjátszani az addig kiválóan záró skót védelmet, amit Cueto használt ki. A fordulást követően a legnagyobb lehetőség a britek előtt adódott, tizenegyeshez jutottak, ám Masson büntetőjét Quiroga kivédte. Ez pedig végzetesnek bizonyult, mert a hajrára fordulva lecsapott Cubillas: előbb 18 méterről bombázott a bal felső sarokba, majd öt perccel később következett az a bizonyos szabadrúgás, jobb külsővel, szintén a jobb felsőbe.

Erről a lövésről ezt mesélte el a Nemzeti Sportnak egy 2025. október 18-i számában: 

Arról a világbajnokságról leginkább a skótoknak lőtt találatom ugrik be. A szabadrúgásnál pontosan láttam, hová kell céloznom. Figyeltem a kapust, a sorfalat, és külsővel rúgtam meg a labdát. A szakmai stáb tagjai szabad kezet adtak, azt mondták, úgy és oda rúgom a labdát, ahová szeretném. Később mindenki csak csodagólként emlegette, én pedig hálát adtam a sorsnak, hogy pályafutásom egyik legszebb gólját a válogatott mezében szerezhettem.

Teófilo Cubillas ott lehetett négy év múlva a spanyolországi világbajnokságon is, játszott mindhárom csoportmeccsen, de ő nem szerzett gólt, Peru pedig kikapott a lengyelektől, ikszelt Kamerunnal és Olaszországgal, ez az utolsó helyhez és a kieséshez volt elég. A középpályás 33 évesen el is köszönt a válogatottól. Ekkor már az Egyesült Államokban játszott – az 1979-es George Best, Gerd Müller, Teófilo Cubillas csatársor nem lehetett gyenge a Fort Lauderdale Strikersben... –, de öt évvel később Miamiból rövid időre visszament a nevelőklubjához, ingyen is vállalta, hogy segít élete csapatán, miután nem sokkal korábban az Alianza szinte teljes kerete odaveszett egy repülőgép-katasztrófájában. Ma Floridában él, és nem lövünk mellé, ha azt mondjuk: ő a futballtörténelem egyik legnagyobb méltatlanul elfeledett klasszisa.