Az elfelejtett klasszis parádés szabadrúgásáról beszélt az egész világ

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság) mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 45. rész egy perui fiatalemberről szól, akinek a tudását és a klasszisát alábecsüli az utókor, góljaival rekordot is felállított a világbajnokságok történetében, és az is biztos, hogy a szabadrúgásgólokat tekintve Teófilo Cubillas szerezte 1978-ban az összes labdarúgó-vb talán legszebb találatát. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Teofilo Cubillas is részese volt 1978-ban az argentinok elleni szégyennek, de ettől még a világbajnokság egyik csillaga volt a maga öt góljával. Fotó: Getty Images/Peter Robinson - EMPICS Forrás: PA Images

Peru inkább hírhedtté vált 1978-ban, mint híressé, pedig az az első csoportkörben derekasan kitett magáért. A csoportjából az első helyen jutott tovább, megelőzve a későbbi ezüstérmes hollandokat, valamint Skóciát és Iránt, a három meccsen hét gólt szerzett, és a játékával is lenyűgözte a világot. Ez a fény elhalványult a labdarúgó-vb második csoportkörében, ahol előbb a braziloktól, majd a lengyelektől is kikapott, végül pedig minden szépet és jót elfeledtetett az utolsó meccs, a házigazda argentinoktól elszenvedett, a mai napig a bundagyanúval körüllengett 6-0-s vereség. Ennek a legnagyobb kárvallottja egy akkor 29 éves klasszis, Teófilo Cubillas volt. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

Az Argentínában rendezett labdarúgó-vb egyik csillaga volt Teófilo Cubillas. Fotó: STAFF/AFP

Cubillas nem az első világbajnokságán vett részt és hívta fel magára a figyelmet. Peru meglepetésre került be az első mexikói világbajnokság tizenhatos mezőnyébe 1970-ben. A futballista egy évvel korábban, húszesztendősen 1969. július 17-én rögtön góllal mutatkozott be a válogatottban, és a brazil szövetségi kapitány, a játékosként kétszeres világbajnok Didi betette őt is a világbajnoki keretbe, amit egyáltalán nem bánt meg. 

Csaknem a labdarúgó-vb gólkirálya lett

Világklasszisok sora vonult fel akkor a csapatokban, ezért esett a megérdemeltnél kevesebb figyelem Cubillasra, aki a csapatával együtt nagyszerűen szerepelt: ő mindhárom csoportmeccsen (sorrendben a bolgárok, a marokkóiak és a nyugatnémetek ellen) betalált a kapuba, majd a negyeddöntőben a későbbi világbajnokok brazilokat sem kímélte. Ez a negyeddöntő jelentette a végállomást a várokozáson felül szereplő perui válogatottnak, Cubillas pedig öt góllal zárta azt a világbajnokságot, nála csupán Gerd Müller és Jairzinho volt eredményesebb a tornán. 

Nyolc évvel később ezt megismételte Argentínában. A köztes nyolc évben a perui középpályás, aki a hazájában négy periódusban kizárólag az Alianzában futballozott 1966 és 1988 között, felcsapott légiósnak. A Nenének, Kisgyereknek becézett Teófilo Juan Cubillas Arizagát 1972-ben megválasztották Dél-Amerika legjobbjának, 1973-ban egy évet a svájci Baselben futballozott, majd a portugál FC Porto (1974–1977) mezét viselte. Azóta sem lőtt 26 találatánál senki sem többet a perui válogatottban, ráadásul a góljai több mint felét, tizenötöt vb-selejtezőkön, világbajnokságokon, illetve az 1975-ben megnyert, már Copa Américának nevezett dél-amerikai bajnokságon szerezte.

Cubillas a brazil védők gyűrűjében, de az ő kapujukat is bevette. Fotó: Getty Images/Peter Robinson – EMPICS/PA Images

Ebből is kiderül, hogy Argentínába már kiforrott, magának nevet szerzett játékosként érkezett. Ahogyan már szó volt róla, a világbajnokságon az első csoportkör nagyszerűen, a második viszont pocsékul sikerült a perui csapatnak, és igaz Cubillasra is, aki a torna egyik csillaga volt, a holland Rob Rensenbrinkkel holtversenyben öt góllal a második lett a góllövőlistán a döntőben duplázó argentin Mario Kempes mögött, aki így hatszor volt eredményes. 

A perui ezzel felállított egy rekordot is: a XX. században ő az egyedüli, aki két világbajnokságon is eljutott legalább öt gólig. (A századforduló óta a német Miroslav Klose és az argentin Lionel Messi dicsekedhet ugyanezzel.) A perui futballista viszont abban még mindig egyedülálló, hogy ezt a bravúrt középpályásként érte el!

És az öt 1978-as gól közül egy a mai napig az ínyencek kedvence, sokak szerint ez az a szabadrúgásól, amely a legszebb a világbajnokságok történetében. Ehhez nyilván végig kellene nézni 1930 óta az összes érdekelt találatot, ami egyrészt lehetetlen, másrészt semmi értelme sem lenne, elég abban megegyezni, hogy valóban páratlan lövés akadt el a skótok hálójában 1978. június 3-án. A Népsport ezt írta erről a meccsről: a skótok „túlértékelt gárdája alapos leckét kapott a leírt, lebecsült, aggastyánnak tartott dél-amerikaiaktól. Cubillas, akinek nem sok babér termett sem Bázelban, sem Portóban, hirtelen nyolc évet fiatalodott, és két óriási gólja kijózanított ötmillió álmodozó skótot, akik azt hitték, hogy aranylábú fiaik verhetetlenek.”
 

A meccs: XI. labdarúgó-világbajnokság, első csoportkör, 1. forduló: Peru–Skócia 3-1 (1-1) Córdoba, Estadio Olímpico Chateau Carreras, 37 927 néző. Vezette: Ulf Eriksson (svéd) Peru: Quiroga – Diaz, Chumpitaz, Manzö, Duarte – Velasquez, Cueto (Rojas, 83.), Cubillas – Munante, La Rosa (Sotil, 62.), Oblitas. Skócia: Rough – Kennedy, Forsyth, Burns, Buchan – Masson (Macari, 73.), Hartford, Rioch (Gemmil, 73.) – Dalglish, Jordan, Johnston.  Gól: Cueto (43.), Cubillas (72., 77.), illetve Jordan (14.)

Skócia kezdte jobban a meccset, Dalglish lövését a 14. percben Quiroga csak kiütni tudta, ráadásul oldalra, és az érkező Jordan könnyen lőhetett a hálóba. Peru sokat támadott az egyenlítésért, és nem sokkal a szünet előtt sikerült középen átjátszani az addig kiválóan záró skót védelmet, amit Cueto használt ki. A fordulást követően a legnagyobb lehetőség a britek előtt adódott, tizenegyeshez jutottak, ám Masson büntetőjét Quiroga kivédte. Ez pedig végzetesnek bizonyult, mert a hajrára fordulva lecsapott Cubillas: előbb 18 méterről bombázott a bal felső sarokba, majd öt perccel később következett az a bizonyos szabadrúgás, jobb külsővel, szintén a jobb felsőbe.

Erről a lövésről ezt mesélte el a Nemzeti Sportnak egy 2025. október 18-i számában: 

Arról a világbajnokságról leginkább a skótoknak lőtt találatom ugrik be. A szabadrúgásnál pontosan láttam, hová kell céloznom. Figyeltem a kapust, a sorfalat, és külsővel rúgtam meg a labdát. A szakmai stáb tagjai szabad kezet adtak, azt mondták, úgy és oda rúgom a labdát, ahová szeretném. Később mindenki csak csodagólként emlegette, én pedig hálát adtam a sorsnak, hogy pályafutásom egyik legszebb gólját a válogatott mezében szerezhettem.

Teófilo Cubillas ott lehetett négy év múlva a spanyolországi világbajnokságon is, játszott mindhárom csoportmeccsen, de ő nem szerzett gólt, Peru pedig kikapott a lengyelektől, ikszelt Kamerunnal és Olaszországgal, ez az utolsó helyhez és a kieséshez volt elég. A középpályás 33 évesen el is köszönt a válogatottól. Ekkor már az Egyesült Államokban játszott – az 1979-es George Best, Gerd Müller, Teófilo Cubillas csatársor nem lehetett gyenge a Fort Lauderdale Strikersben... –, de öt évvel később Miamiból rövid időre visszament a nevelőklubjához, ingyen is vállalta, hogy segít élete csapatán, miután nem sokkal korábban az Alianza szinte teljes kerete odaveszett egy repülőgép-katasztrófájában. Ma Floridában él, és nem lövünk mellé, ha azt mondjuk: ő a futballtörténelem egyik legnagyobb méltatlanul elfeledett klasszisa.