– Hétfőn felkelek, megiszom egy kávét, és bemegyek dolgozni – indította a Nemzeti Sportnak még Zamárdiban adott interjúját Dárdai Pál, mielőtt vasárnap reggel útnak indult Berlinbe. – Letelt a szabadság. Szép volt, jó volt, de azt sem bánom, hogy visszatérnek a dolgos hétköznapok. Az lesz furcsa, hogy öt hét Balaton után egyik napról a másikra Berlinben találom magam.
Csodás hetek vannak mögöttem, életem egyik legszebb vakációja volt.
Nem is tudom megmondani, mikor töltöttem el legutóbb ennyi időt Mónival és a gyerekekkel. Teqballoztunk, úsztunk, hajókáztunk, pecáztunk, főztünk – jól éreztük magunkat. Ilyenkor kicsit én is elengedem magam, ha egy pohár jó magyar borral megkínálnak, ha egy finom pörköltet tesznek elém, nem utasítom vissza. Ennyi belefér. Amikor meló van, úgyis húzok egy vonalat. Nem vagyok rossz állapotban, napi egy órát bicikliztem, mentem fel és alá, nem győztem elpakolni a gyerekek után.
Egy éven át főállású férj és apa
A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányának hiányzott is, meg nem is a futball az elmúlt egy évben.
Dárdai Pál kipihente magát a nyáron
Fotó: MTI/EPA/Felipe Trueba
– Abból a szempontból nem, hogy rengeteg meccset láttam. Sokkal többet, mint amikor a Hertha vezetőedzője voltam. Akkor arra maradt időm, hogy az összefoglalót megnézzem. Most nyugodtan le tudtam ülni a tévé elé, és az első perctől kezdve az utolsóig végignéztem azokat a mérkőzéseket, amelyek érdekeltek. Tavaly ilyenkor, amikor eldőlt, hogy hosszabb pihenőt tartok, többen azt mondták, úgysem bírom ki, hogy egy évig ne csináljak semmit. Nos, kibírtam. Elvoltam, mi több, jól éreztem magam a bőrömben. Januárban volt egy unalmasabb időszak, akkor annyi sorozatot néztem meg a Netflixen, mint még soha, de ahogy elmúlt a tél, már mentem a kertbe dolgozni. Azért ennek az évnek megvolt a maga szépsége. Ami nekem a legfontosabb: végre főállású férj és apa voltam. Amit az elmúlt húsz esztendőben elmulasztottam, igyekeztem pótolni. Bevásároltam, vittem ide-oda a gyereket, főztem.
Dárdai elárulta, az egyéves pihenő során az egészségére is igyekezett vigyázni, sőt kisebb műtéten is átesett.
– Alaposan kivizsgáltattam magam, mert az előző évek megviseltek. Egy ciszta miatt ugyan kétszer megműtötték a lábam, ennél nagyobb problémám sose legyen. Nem is baj, hogy megoperáltak, mert így legalább az edzéseken be tudok szállni a gyerekek közé, talán még mutathatok nekik ezt-azt. Arról nem szólva, hogy a cicázást a mai napig élvezem.
Figyel a fiaira a Herthánál
A Hertha legendája saját kérésére legkisebb fia, Bence edzője is lesz a Hertha U16-os csapatánál. Ígéri, vele sem fog kivételezni.
– A legnagyobb fiam, Palkó tudna erről mesélni… Ő az U15-ben, majd a felnőttben is játszott nálam, az előbbi csapattal mindent megnyertünk, amit lehetett. Ez számított, nem az, hogy az egyik játékost Dárdainak hívják. Az idő tájt egyébként Bence sokat volt velem, olykor beszállt Palkóék közé, a bemelegítést megcsinálta velük, aztán szedte nekik a labdát. Mint én egykoron édesapáméknak.
Dárdai Pál persze a két nagyobbik fia pályafutását is igyekszik egyengetni.
– Marci az első csapattal kezdi a felkészülést, a korábbi amatőr szerződésében szerepelt egy opció, a klub érvénybe léptette, így további két évig a Herthához tartozik, immár profiként. Sokat nőtt, fizikailag rendben van, olyan, mint egy bivaly. Örülök, hogy nyugodt időszak vár rá, mert jövőre érettségizik. A tanulásból eddig sem engedtünk, ezután sem fogunk. Marci három csapatban is szerepelhet, a felnőtt mellett az U23-ban, sőt még az U19-esben is. Ugyanakkor nem bánom, hogy a nagyokkal edz, a rutinos rókáktól vagy éppen Matheus Cunhától sokat elleshet. Az előző idény végén Vedad Ibisevictől kapott egy-két könyököst, attól is csak erősebb lett. Palkó jövője egyelőre képlékeny, lehet, hogy marad, de lehet, hogy elmegy valahová kölcsönbe. Most van abban a korban és állapotban, hogy olyan csapat kell neki, amelyikben rendszeresen játszik – mondjuk egy másodosztályú német, vagy egy élvonalbeli holland klubban. Az elmúlt év jót tett neki, speciális edzőkhöz járt, megemberesedett, hatvanhat kilóról felment hetvenkettőre – a plusz az izmot jelenti. Nem féltem őt sem.
Válogathatott volna az ajánlatok között
Dárdai eleinte, egy éve, ősszel több ajánlatot is kapott, aztán kevesebbet, a koronavírus megjelenését követően pedig már egyet sem. Mint elmondta, egyszer sem gyöngült el:
– Voltak mesés ajánlatok, de egy percig sem éreztem úgy, hogy valamelyiket el kell fogadnom. S milyen jól tettem, hogy maradtam a hátsómon. Rám kell nézni: ki vagyok simulva, sugárzik belőlem a jókedv. Játékosként nem kerestem se sokat, se keveset, és ugyanígy voltam ezzel edzőként is. Arra vigyáztam, hogy amim van, ne szórjam el. Ha valamire szükségem van, meg tudom venni, ám arra nem vágyom, hogy méregdrága autók álljanak a házam előtt. A Herthától korábban kapott kocsit egyébként is megtarthattam. Ezt éppúgy megbecsülöm, mint minden mást. Nem is kell ezt túllihegni. Csak teszem a dolgomat, ahogy szoktam.
