– Az ISL indulása előtt Sós Csaba szövetségi kapitány lapunknak elmondta, hogy nem számít csodaeredményekre a rövid pályás versenyen, mert idény eleji formában vannak az úszók. Ön ehhez képest kétszer is megjavította az országos csúcsot ötven méter pillangón a múlt héten.
– Egyetértek a szövetségi kapitánnyal, de néha megesik, hogy a test magától akar teljesíteni. Az ISL elejétől nagyon jól érzem magam, valószínűleg előnyben is vagyok, amiért Győrben az országban elsőként tudtuk elkezdeni a rendes edzéseket a Covid miatti leállás után a tavasszal, amiért hálás vagyok a klubomnak. A nem egész két hónap kihagyás pedig jól is esett.
Szabó Szebasztián a legjobb magyar az ISL-ben, a Duna Arénában Fotó: MTI/Kovács Tamás
– Az új rekordja 21,96 másodperc, aminél csak négyen tudtak valaha jobbat a világon. Foglalkoztatja a világcsúcs?
– Tudom, hogy 21,75 a legjobb ebben a számban, de én a 100 pillangóra és a 100 gyorsra készülök. Az, hogy ötven pillangón ilyen jól kijött a lépés, az az alkatomnak és a robbanékonyságomnak volt köszönhető ebben a pillanatban. Sokkal fontosabb, hogy 100 pillangón fél másodpercet gyorsultam az egy évvel ezelőtti, budapesti ISL-hez képest. Még nem tartok ott, ahol szeretnék, de az, hogy bementem 50 másodperc alá százon, fontos mérföldkő volt. A lényeg majd a nagy medence lesz, nem a rövid pálya.
– Az év kiemelt nemzetközi versenye az ISL, mivel minden más jelentős esemény elmaradt a járvány miatt. Mennyire veszi komolyan?
– Az ISL a felkészülésem része. A legjobb edzés a verseny, főleg, ha ilyen intenzív, és gyorsan egymás után több számban is úszni kell. Sokat lehet fejlődni ezekben a helyzetekben. Nekem a decemberre tervezett országos bajnokság fontosabb az eredmények szempontjából, mert bár ott sem leszek csúcsformában, de jó időket várok magamtól, ami alapján le lehet mérni, hol tartok a munkában.
– Négy forduló zajlott le az ISL-ben, ami után legjobb magyarként nyolcadik az úszók rangsorában, de közben az Aqua Centurions gyengén teljesít, mindkét eddigi meccsében utolsó lett. Hogyan látja az esélyeket?
– Ilyen kezdés után nehéz reménykedni. Őszinte leszek, elég gyenge a csapat. Sajnos többen nem jöttek el a Covid miatt, főleg a lányoknál hiányzik egy-két erős ember, mint például Federica Pellegrini, aki elkapta a koronavírust. Nagy hiányzónk a szintén olasz Simone Sabbioni is, aki hátúszásban rengeteget segíthetett volna. De ez sport, nem beszélhetünk arról, mi lett volna, ha…
Odaállunk a következő két meccsre, de innen már nehéz lesz bejutni a középdöntőbe.
– Tavaly az Ironban versenyzett, most miért nem Hosszú Katinkáék csapatát erősíti?
– A Covid előtt az volt a terv, hogy idén kihagyom az ISL-t, és inkább a világkupában indulok, de azok a versenyek elmaradtak. Utána az Aqua Centurionstól kaptam az első ajánlatot, amit el is fogadtam. Az eredmények szempontjából utólag nem volt a legjobb döntés, de nem bánom, mert jó a hangulat a csapatban.
– A legtöbb úszó már a jövő évi olimpiára készül. Önnek jó vagy inkább rossz hír volt, hogy egy évvel elhalasztották a tokiói játékokat?
– Nekem nagyon pozitív fejlemény volt. Csak két éve készülök Győrben, és úgy érzem, idén kezd megjönni az elvégzett munka eredménye. Jól jön a plusz egy év, hogy lássuk, min lehet még javítani. Abban a pillanatban, amikor kijött a hír a halasztásról, nem volt könnyű feldolgozni, de legbelül már akkor örültem annak, hogy több időt kaptam a felkészülésre.
– A tavalyi világbajnokságon ötven pillangón ötödik lett, de az nem olimpiai szám. Milyen tervei vannak Tokióra?
– Nem kirándulni megyek, hogy megnézzem, milyen Japán. A 100 pillangó a legfontosabb, de 100 gyorson is szeretnék indulni.
Fejben már nagyon ott vagyok a döntőben, ahol pedig bármi megtörténhet.
