Három arany, kétszáz hektár

A magyar vízilabdázás nyolc háromszoros olimpiai bajnokkal büszkélkedhet, közülük heten még az élők sorában vannak, egyikük — az egyetlen kapus, Szécsi Zoltán. „Szecska”, ahogy a medencék világában ismerik — közelmúltbeli visszavonulása után rendhagyó életutat választott. Amellett, hogy az ob I élcsoportjába tartozó ZF-Eger klubelnöke, kétszáz hektáron gazdálkodik a Heves megyei Kömlőn, hatvan tehenét tejvezetékes fejőrendszerrel feji, és pillanatnyilag egy malom építésének kellős közepén tart.

Az olimpiai bajnok kapus dobogóra várja az egrieket a bajnokságban Fotó: Teknős Miklós

– Látta a zágrábi Európa-kupa mérkőzéseit?

– Persze, mindegyiket! Nagyon kritikus szemmel nézem a válogatottat, az előző év után most ezért is örültem, mert nekem 2018 olyan volt, hogy úristen! Persze tavaly is volt kupagyőzelmünk, a világkupa, bár előtte a fő esemény, az Eb nagyon rosszul sült el. Idén muszáj jól sikerülnie a világbajnokságnak! És ehhez nagyon jó alapot adott az Európa-kupa megnyerése. Akár a kapusteljesítmény – Nagy Viktornak kifejezetten örültem a döntőben –, akár a fiatalok, például Manhercz Krisztián beérése vagy Bátori Bence egyre stabilabb játéka, Vámosék nagyon szépen védekeznek a saját oldalukon, most már Zalánki is lövi a gólokat, kezd kiegyensúlyozottá válni a társaság, Varga Dumi szenzációsan vette nyakába az egész csapatot, nagyon-nagyon szurkolok nekik. Kérdőjelek persze továbbra is vannak a csapatban, de majd jönnek a húszévesek, és a kérdőjelek helyett beállnak fel­kiáltójeleknek.

– Szóval úgy látja, hogy a folytonosság biztosított?

– Igen, úgy látom. Alig várom már, hogy a Kemény Kristóf – Kemény Dénes fia – által dirigált U20-as válogatott legjobbjai odaérjenek a felnőttek közé. Ők egyenesíthetik ki a kérdőjeleket.

– És Egerben kik egyenesítik ki a kérdőjeleket? Az Európa-kupa-győztes válogatottban egyetlen egri pólós sem játszott.

– És azt megnézte, hogy ki volt korábban egri játékos?

– Erdélyi Balázs, Angyal Dániel, Bátori, Zalánki, Kovács Gergő, Hárai Balázs…

– Na látja! A mostani egriek közül az olimpiai bajnok Hosnyánszky nagyszerűen játszik, vele abban maradt Märcz Tomi, hogy ha hívja, akkor Hosi megy. Lehet, hogy a világbajnokságra majd hívja, nem tudom. Én nagyon vigyázok arra, hogy Tomira, akivel Sydney-ben együtt lettünk olimpiai bajnokok, semmiféle nyomást ne gyakoroljak. Mert a végén még megfogadja a tanácsaimat. Ettől kínosan tartózkodom.

– Az ügyvezető igazgatója, Kis Szabó Ervin azt mondta, a ZF-Eger harmadik lesz a bajnokságban. Valóban?

– Ez a cél. Az elvárás az volt, hogy a négybe kerüljön a csapat, hacsak nem esik piros hó, akkor az meglesz, utána az elődöntőben nincs túl sok esélyünk, hiszen akár a Fradi, akár az OSC az ellenfél, 0-6-ról indulunk. De voltam én már ilyen helyzetben, kedvezményezett és szenvedő fél is egy-egy óriási meglepetésben. 1996-ben a Vasas nyerte az alapszakaszt, mi meg a BVSC-vel a negyedik helyről indulva bajnokságot, 2000-ben pedig minden megfordult, csúcsesélyesként alulmaradtunk az FTC-vel szemben. Most számítá­saim szerint az ötödik legnagyobb költségvetéssel dolgozunk az ob I-ben. A felnőttcsapat folytonos lemorzsolódásban volt, azon vagyunk, hogy stabilizálódjunk, ehhez szükségünk lenne egy nagy névadó szponzorra. A ZF még megvan, abszolút kiemelt névadó szponzor, de kevesebbet ad, mint amikor a csúcson voltunk. Most akkora a költségvetésünk, amekkora 2013-ban volt, amikor másodszor bajnokságot nyertünk. Csak közben a világ elszaladt mellettünk, a burkoló sem annyiért burkol, mint hat éve.

– Tényleg, milyen fizetések vannak manapság a magyar vízilabdában?

– A futballban nyilván sokkal magasabbak, a férfikosárlabdában, mindkét kézilabdában szintén, és szerintem a női kosárlabdában is. Konkrét összegeket ne kérdezzen. De még annyit a klubunk helyzetéről, hogy a Bárány-uszoda ötéves felújítása, a sanyarú létesítményhelyzet visszavetette az utánpótlásunkat, de már elkészült az uszoda, gőzerővel folyik benne a munka. Úgy általában is sokat remélek az első tao­generáció beérésétől a magyar pólóban, sőt az összes magyar labdajátékban. Ez pedig jövőre várható. Bár 2011 óta működik a taorendszer, de igazából négy-öt éve robbant be. Én közelről látom, olyanok a lehetőségek, hogy ennek rövid időn belül borítékolha­tóan meglesz a gyümölcse. Még a labdarúgásban is! Az ötéves Zénó fiam – 123 centis, akkora, mint a hétévesek – futballozik, most tanul úszni, de a labda jobban érdekli.

– És a termés hogyan érik be? Igaz, még csak április van. Hány hektáron is gazdálkodik?

– Száznegyven hektáron, plusz van legelőnk, bérelek is néhány hektárt. Tavaly huszonöt hektár erdővel gyarapodtunk, azaz a magyar erdők gyarapodtak velem, mert betelepítendő területet vásároltunk, amit be is telepítettünk nemes nyárfával, merthogy telepítési kötelezettség volt a birtokon. Ez egy gyorsan növő fafajta. Gyorsan, egyenesen, szépen. Mindez Kömlőn van, szintén Heves megyében, nem messze a Tiszától. Mindennel együtt kétszáz hektár körül van a birtokunk.

Az olimpiai bajnok kapus dobogóra várja az egrieket a bajnokságban
Fotó: Teknős Miklós

– Ez már nagybirtok? Vagy középbirtok?

– Még csak nem is közép, inkább kicsi, de arra elegendő, hogy a családunk megéljen belőle. Egyelőre azonban minden pénzt visszaforgatunk, inkább beteszünk, semmint kiveszünk. Van már egy tehenészetünk hatvan állattal, most üzemeltünk be egy vadonatúj tejvezetékes fejőrendszert egy nagy tejhűtővel. Folyamatosan gyarapodunk, nyilván haszon is keletkezik, de azt újra befektetjük.

– Jól élnek a bocik?

– Hát azért nem Kobe marhákat tartunk, nem Mozart-zenét hallgatnak, nem masszírozzuk őket és nem is sört isznak, de nem panaszkodnak. Nincsenek kizsigerelve, talán éppen emiatt a tejátlaguk nem döntöget rekordokat. Ami a gabonatermesztést illeti, régebben árpában utaztunk, de most áttértünk a búzára, éppen egy malmot építünk. A napokban esett eső nagyon kellett.

– Ön amúgy Egerben lakik?

– Mármint életvitelszerűen? Mondjuk azt, hogy hevesi vagyok, hiszen Kömlő is Hevesben van, a feleségem egri, és amikor Nyitrai Zsolt képviselő úr megkért, hogy Kaposvárról térjek vissza Egerbe, nem haboztam. Október elseje óta vagyok a ZF-Eger klubelnöke.

– Ha felosztjuk egy napját, abból hány százalékot visz el a klubelnökség, hányat a gazdálkodás, hányat a család?

– A klubelnökség elvisz száztízet, a többin osztozik a gazdálkodás, az építkezés meg a család. Bár tegnap nagyon megtelt a fejem, ezért a mai napot a határban indítottam, Kömlőn. És mivel egy gyönyörű fiatal őzbak felől fújt a szél, tíz méterre becserkésztem, de az utolsó pillanatban felkapta a fejét, és elugrott, pedig már azt hittem, rá tudok csapni a fehér popójára.

– Szerintem ez még senkinek sem sikerült.

– Szerintem sem, de miért ne lehetnék én az első a történelemben, akinek sikerül?