Tavaly augusztusan általános meglepetésre Andrea Pirlót nevezte ki a Juventus a kölcsönös megegyezéssel, valójában a gyenge Bajnokok Ligája-szereplés miatt idő előtt távozó Maurizio Sarri utódjának. Pirlo frissdiplomás, Pro-licences edzőként, mindenféle tapasztalat nélkül Olaszország legnagyobb csapatánál kezdett dolgozni.
A kinevezésekor Itália nagy része féltette a feladattól a játékosként zseniális, a Milannal két-két BL-t és bajnokságot, a Juvével zsinórban négy bajnoki címet nyerő korábbi világbajnok középpályást. Pirlo korábbi csapattársai, kortársai közül voltak, akik csúnyán megégtek, például Clarence Seedorf a Milannál vagy éppen Fabio Grosso és a 2006-os év aranylabdása, Fabio Cannavaro, aki még Kínában és Szaud Arábiában sem tudott jelentőset alkotni.
Pirlo bizonyára mindent elkövetett, hogy ne sorolják a jó játékosból rossz edző kategóriába, de a számok, az eredmények egyelőre azt mutatják, hogy meghaladja a képességeit a Juventus irányítása. Ugyanúgy kiesett a BL nyolcadöntőjében a Juvéval, mint elődje, Maurizio Sarri. És a korábban agyonkritizált és sokak szerint nem Juve-kompatibilis futballt bemutató Sarrihoz képest a szezonban nem nagyon derült ki, hogy valójában mit szeretne játszatni a csapatával. Pirlo szemlátomást nehezen tudta/tudja kezelni, hogy a korábbi válogatott csapattársait (Bonucci, Chiellini, Buffon) kellett olykor a kispadra ültetni, nem találta meg a hangot Dybalával, és nem látszik, hogy a sokak szerint haszontalan Cristiano Ronaldo milyen poszton, hadrendben, a csapattal egyetértésben tudja kamatoztatni a képességeit a csapata érdekében.
Ronaldo erényeit nem sikerült a csapat szolgálatába állítani
Fotó: Reuters/Massimo Pinca
Amilyen határozottan kezdett elhúzni az Inter a bajnokságban (jelenleg 13 pont a különbség a listavezető milánói csapat és a negyedik helyen álló címvédő között), úgy kérdőjelezték meg egyre többen Pirlo rátermettségét. Április elején a Benevento elleni hazai 1-0-s vereség után – meg nem erősített sajtóhírek szerint – a Juve vezetése ultimátumot adott az edzőnek: ha a soron következő Torino és Napoli elleni meccseken nem ér el jó eredményt, akkor megnézheti magát. A két meccsen a megszerezhető hat pontból négyet szerzett a Juve.
Ez olyannyira nem győzte meg a klub vezérkarát, hogy háttérbeszélgetésen igyekezett kipuhatolni a korábbi edző, Massimilano Allegri szándékait. S ha ő igent mondott volna, akkor ma már nem biztos, hogy Andrea Pirlónak hívják a Juventus edzőjét. Egyes hírek szerint csak a következő szezontól lett volna aktuális a feladat, mindenesetre a gesztus előre vetítette, hogy a vezérkar hiába tiszteli a maestrót, már a váltást készíti elő.
Azóta egy fokkal rosszabb a helyzet Pirlo szempontjából. A sérült Cristiano Ronaldo nélkül a Juventus 1-0-ra kikapott az Atalantától az elmúlt hétvégén. A címvédő leszorult a dobogóról, már csak a negyedik a Serie A-ban, de még éppen Bajnokok Ligája-indulást érő helyen áll nyolc fordulóval a szezon vége előtt. Pirlo csapatának az előnye jelenleg két pont a Napolival szemben. Nem is olyan nehéz kikövetkeztetni, hogy elég egy-két nyeretlen meccs, és a Juventus a következő idényben lemarad a BL-ről. Hatalmas blamázs lenne, de látva Pirlo eddigi ténykedését, megvan rá az esély.
A Juventus sorsolása nem könnyű: a bajnokság hajrájában játszik többek között az Interrel, a Milannal, a Fiorentinával és a minden nagycsapatra veszélyes Sassuolóval. Nem tudni, hogy a Juventus vezérkara kit tud előhúzni a cilinderből, egyáltalán van-e olyan edző, akivel neki tud futni a hátralevő meccseknek, esetleg menet közben tudna-e még változtatni. Vagy inkább magára hagyja Pirlót, és vele viteti el a balhét, ha ne adj isten nem jönne össze a BL-szereplés…?
Mindkét forgatókönyv elképzelhető, de túl nagy a tét, túl sok pénz forog kockán. A pályakezdő szakember lassan elkezdhet szedelőzködni.
