A Beatles története 1970-ben véget ért, a tagok közül szólóban Lennon futotta be a legváltozatosabb zenei karriert. Tucatnyi albumot adott ki, akad közöttük nehezen befogadható kísérleti zene, de olyan remekművek is, mint a John Lennon/Plastic Ono Band című lemezen hallható Mother, az egy évvel későbbi Imagine vagy a Happy Xmas (War Is Over). Életét akkor már Amerikában élte, ahová csak nehezen nyert bebocsáttatást. Évekig küzdött a bevándorlási hivatallal, amely – mivel csak turista vízuma volt – folyamatosan deportálással fenyegette, egyrészt egy 1968-ban történt letartóztatása miatt, amikor cannabisbirtoklásért kísérték be, másrészt háborúellenes tevékenysége és a fiatal nemzedékekre gyakorolt „nem kívánatos” befolyása miatt. Az amerikai legfelsőbb bíróság 1975-ben megsemmisítette a kitoloncolási végzést, az állandó tartózkodási engedélyt 1976-ban kapta meg. Ekkor már szinte menekült a Beatles legendája elől, nem volt hajlandó arra, hogy régi társaival lépjen fel, bármennyi pénzt kínáltak is. A hetvenes évek második felében évekre eltűnt a nyilvánosság elől, „kispapa” lett, fiát nevelte.
1980-ban tervekkel és energiával telve lépett ismét a közönség elé, megjelent Double Fantasy című lemeze, interjúk sorát adta, turnét tervezett, de ebből már nem lett semmi. 1980. december 8-án este a zenész feleségével gyalog tért haza, amikor New York-i otthonuk, a Dakota ház bejáratánál egy őrült rajongója, Mark David Chapman az utcáról öt lövést adott le rá. Lennon hátát négy golyó találta el és néhány lépés megtétele után összeesett, a kórházban már nem sikerült újjáéleszteni. Az életfogytiglanra ítélt Chapman – akinek szabadlábra helyezési kérelmeit rendre elutasítják – csak idén kért bocsánatot Yokótól.
