Szénbányászból színészlegenda – 100 éve született Charles Bronson

Száz éve, 1921. november 3-án született Charles Bronson, a Volt egyszer egy Vadnyugat főszereplője. A filmsztárt a kritika visszafogottan kezelte, mégis a keményfiúk archetípusa lett. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga.

A kilátástalan nyomorból menekülve Amerika hadba lépése után jelentkezett a légierőhöz, egy bombázógép lövészeként szolgált és kitüntetéssel szerelt le. Ezután dolgozott kőművesként, szakácsként és hagymagyűjtőként, strandszék-kölcsönzőként Atlantic Cityben. Itt találkozott egy philadelphiai társulat tagjaival, akik díszletfestőként alkalmazták, idővel rövid szerepeket is kapott.

Bronson rájött, hogy élvezi a színészkedést, ezért 1949-ben Kaliforniába költözött és színészórákat vett. Első, nyúlfarknyi filmszerepét 1951-ben a You're in the Navy Now című vígjátékban kapta – elmondása szerint azért, mert ő volt az egyetlen a meghallgatásra jelentkezők közül, aki parancsszóra tudott böfögni.

A következő két évben több mint tíz filmben szerepelt, de nevét soha nem tüntették fel a szereplők listáján. Inas és izmos alakja felkeltette a figyelmet, ezért előrébb léphetett és akcióhős szerepeket kapott, ezekben főleg ing nélkül kellett szerepelnie. Nevét 1954-ben változtatta Bronsonra, mert ügynöke attól félt, a kommunista-ellenes hisztéria közepette az oroszos hangzású Buchinsky hátráltatná karrierjét.

Az ötvenes évek végére alakult ki egész karrierjét meghatározó imázsa, a kevés beszédű, de rettenthetetlen és legyőzhetetlen férfihős.

James Coburn, John Sturges, Steve McQueen és Charles Bronson A nagy szökés forgatásán, 1963-ban (Fotó: Flickr)

Első főszerepét 1958-ban a tíz nap alatt leforgatott Machine-Gun Kelly című gengszterfilmben kapta, és a kritika dicsérte. Az igazi áttörést 1960-ban A hét mesterlövész egyik főszerepe jelentette, három év múlva következett a második világháborús, fogolytáborban játszódó A nagy szökés, amelyben Steve McQueen és Richard Attenborough partnere volt, 1967-ben A piszkos tizenkettő című háborús akciófilmben volt az öngyilkos küldetésre elítélt bűnözőkből toborzott kommandó tagja. A következő évben meghívta Európába Alain Delon, aki egy évtizeddel korábban a Machine-Gun Kelly című filmben figyelt fel rá, együtt forgatott Ég veled, barátom! című krimijük hatalmas siker lett Európában.

Ennek a filmnek köszönhetően kereste meg az olasz Sergio Leone, aki rábízta az 1968-ban bemutatott Volt egyszer egy Vadnyugat, a filmtörténet egyik legnagyszerűbb westernjének főszerepét.

A filmben Harmonika, a bosszúvágytól hajtott rejtélyes lövész szinte nem is beszél, csak pisztolya szól, a hátteret Ennio Morricone ikonikus zenéje szolgáltatja. Bronson ezután dúskált a szerepajánlatokban, akciófilmekben és westernekben játszotta a kíméletlen igazságosztót, ilyen volt a Chato földje 1972-ben, s ugyanebben az évben a Mestergyilkos.

Henry Fondával a Volt egyszer egy Vadnyugat forgatásán, 1968-ban (Forrás: Flickr)

Pályafutásának újabb meghatározó filmje az 1974-es Bosszúvágy lett: a producerek először Henry Fondát keresték meg, de ő nemet mondott, így került a képbe Bronson.

Az Egyesült Államokon akkoriban végigsöprő utcai erőszakhullám nyomán a nézők özönlöttek a mozikba, hogy láthassák, amint egy higgadt természetű építészként felesége meggyilkolásáért áll bosszút erőszaktevőkön, gyilkosokon New York utcáin. A filmnek a következő két évtizedben még négy folytatása született, a legutolsó 1994-ben került a mozikba.

Bronson sokak szerint élete legnagyobb alakítását a nagy gazdasági válság idején játszódó A nagy bunyós című filmben, utcai harcosként nyújtotta. A közönség meglepetésére 1976-ban piti bankrablóként megmutatta komikus tehetségét is a Déltől háromig című romantikus vígjátékban. Az 1980-as években főként J. Lee Thompson rendezővel dolgozott együtt, összesen kilenc közös filmjük született. Karakterei még erőszakosabb, sötétebb árnyalatot kaptak, bosszúálló angyalként törölte le egymás után a filmvászonról a gonosztevőket. Ebbe a sorba illeszkedett 1983-ban az Éjféli leszámolás zsaruja, egy évvel később Az erőszak poklának bérgyilkosa, 1987-ben az Orvgyilkosság testőre, majd 1989-ben a Tiltott dolog: Kinjite nyomozója.

Charles Bronson a Bosszúvágyban (Forrás: Flickr)

Utolsó munkáinak egyike 1991-ben az Indián vér volt Sean Penn rendezésében, majd A zsaru családja című tévésorozat következett.

A filmezéssel 1988-ban kényszerült felhagyni, amikor csípőprotézis-műtéten esett át, utolsó éveiben Alzheimer-kórban szenvedett.

Magánéletét nem övezte nagy sajtófelhajtás. Első feleségét kezdő színészként ismerte meg és 1949-ben vette el, a 18 éves lány feladta érte színészi karrierjét. Első találkozásukkor Bronsonnak csak pár dollár csörgött a zsebében, 16 évvel későbbi válásukkor pedig már népszerű filmcsillag volt. Legendás szerelem fűzte második feleségéhez, Jill Ireland színésznőhöz, akivel számtalan filmben játszottak együtt. Amikor az asszony 1990-ben mellrákban meghalt, Bronson összeomlott, sokáig élni sem volt kedve. Harmadik felesége Jill legjobb barátnője, Kim Weeks lett, akivel 1998-ban kötött házasságot.

Charles Bronson 81 évesen, 2003. augusztus 30-án tüdőgyulladás következtében halt meg Los Angelesben.

Borítókép: Charles Bronson egy francia képeslapon [Editions F. Nugeron, no. Stars 62. Fotó: J. Ritchie] (Fotó: Flickr)