Simon Gábor, a szocialista párt volt alvezére ártatlan. Ezt magától Simon Gábortól tudjuk, aki ezt szerdán mondta, pontosabban olvasta föl papírból a Fővárosi Törvényszéken. A több bűncselekménnyel – köztük különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással – megvádolt volt képviselő tételesen felsorolta (felolvasta), mi mindenben téved az ügyészség. Elmondta (felolvasta) például, hogy sosem szorult semmiféle elcsalt százmilliókra, ugyanis ő már 2002 előtt is tehetősnek számított. Tegyük hozzá, valószínűleg akkor is, amikor négy éve az éhségmenet élén munkáért és kenyérért masírozott abban a ménkű zimankóban. Megtudtuk azt is, hogy nem Simon kereste meg Welsz Tamást a bissau-guineai útlevél ügyében, ellenkezőleg – az azóta elhunyt férfi szeretett volna kapcsolatot kiépíteni vele. Az igaz ugyan, hogy adott egy jóhiszemű megbízást Welsznek, csakhogy akkor még nem tudta, hogy zsivány emberrel áll szemben. – Jól kibabrált velem – mondta (olvasta) föl vallomását Simon. (Ami – elhalálozott szereplőről lévén szó – nem volt túl elegáns gesztus a részéről.) Kiderült még, hogy a vádlottra rájött a halálfélelem, amikor hírt kapott Welsz távozásáról.
Ha már a távozásnál tartunk, Simonnak elege van az őt sújtó lakhelyelhagyási tilalomból, jönni-menni szeretne, már csak azért is, mert ártatlan, ahogyan fentiekben említette (felolvasta). A bíróság elutasította a kérést, mondván, a vádlott most is tele van pénzzel, a végén még szökésre vetemedne, mielőtt leülné a később kiszabandó áristomadagot. Amire – az áristomadagra – azért még ne vegyük be a ciánkálit.
