Országszerte várja a katonának jelentkezőket a Magyar Honvédség. A sereg Facebook-oldalán is közzétettek egy hirdetést „Katonára mindig szükség van!” címmel. A bevonulóknak rendszeres jövedelmet, kiszámítható, biztos jövőt, béren kívüli juttatásokat, „változatos, kalandos” életet ígérnek. Több helyen látványos bemutatókkal csalogatják az érdeklődőket. Most szép lenni katonának? Vagy csak elfogyott a regiment?
Emlékszem, mekkora volt az öröm a fiatalság körében, amikor az Országgyűlés 2004 novemberében óriási többséggel eltörölte a kötelező sorkatonaság intézményét. Liberális kezdeményezésre született a törvény – persze hogy egyetlen párt sem ellenezte igazán. (Kinek hiányzott volna egy hatalmas szavazatvesztés, a sorköteles korúak elvesztése?) Erre most, tessék, itt az áhított állapot, ellenben nincs elegendő katona. Hivatásos vitéznek alig jelentkeznek, bővítésre szorul az állomány. A meglévő sereg egy része ráadásul „idegenben védi a hont” – de ebbe most ne menjünk bele Kis rovatomban nem először teszem föl az álnaiv kérdést: helyes volt-e megszüntetni a sorállomány intézményét? Mert az igaz, hogy a költségvetésnek jó, hogy nem kell költeni a laktanyai körlet hokedlijén üldögélő unatkozó és leépülő katonára, de ez csak az érem egyik oldala. (A bent töltött időből csak a kiképzés három hónapjának volt értelme, a többi pocsékba ment.) De ott a másik oldal. Nézzünk körül, milyenek a mai vézna, illetve túlsúlyos, férfiatlan fiúgyerekek! Dehogy sírom vissza a sorkatonaságot, azt a kétévest meg pláne nem. De valami köztes csak elkelne Egy gatyába rázó, de emberséges, három-négy hónapos kiképzés. Abba nem rokkanna bele sem a fiatal, sem az államkincstár, és akkor erre a kétségbeesett toborzásra sem lenne szükség.
Hogy is mondták a régi öregek a tutyimutyi férfira? „No, ez még katonának se vált be ”
