Egy húron pendültünk

Az ünnepi kavarodásban lemaradtam egy évfordulóról (bár mondják, nyolc napig belefér): harminc évvel ezelőtt, 1989. március 11–12-én tartotta első országos gyűlését az akkor még mozgalomként jegyzett Magyar Demokrata Fórum. A néhai MDF. Innen nézve ez ma már nem tűnik nagy eseménynek, de akkor az volt. Hiszen ha recsegett-ropogott is, azért csak az átkosban jártunk, puffadt fejű elvtársakkal, Grósszal, munkásőrséggel, „ideiglenes” szovjet csapatokkal… Izgalmasnak ígérkezett egy ilyen rendszerváltós esemény. Néhányunknak, tilosban járó hírlapíróknak különösen.

A kétnapos gyűlésre egy három számból álló újság készült. Amolyan szabad, független lap, amelyik fütyül cenzúrára, évtizedes sajtófegyelemre, elvtársi engedélyekre, mindenre… Csupán hírt akartunk adni szabadon, mi történik azon az izgalmas hétvégén. Főképp arról, hogy a gyűlés elfogadta az MDF programját: „Magyarország legyen újra euró­pai kultúrájú, független és demokratikus ország. Szabad, öntudatos, elégedett és erkölcsös állampolgárok hazája.” Már nem tudnám felsorolni valamennyi kollégát, akivel az újságot csináltuk, tucatnyian lehettünk. Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós szerkesztette a számokat, a cikkírók között ott volt Vödrös Attila, Rózsa András, Mézes Flóri, ­Kmetty Attila, szerénységem és még néhányan. Boldogult Korolovszky Andris a laptördelésben vett részt, a korrigálást maga Für Lajos felesége végezte. Néhány lelkes amatőr is segítette a munkánkat harcos cikkekkel.

Ma már elárulhatom: a nyomdai munkát a Népszabadság szedői végezték éjszaka, titkon, bagóért. De legfőképpen hazaszeretetből. Egy húron pendültünk.