„Rárontottak a vályúra”

Senkit ne tévesszen meg, Jávor Benedek brüsszeli kiküldetése nem egyéb, mint fájdalomdíj, bátorítás a folytatáshoz. Gáláns jutalomüdülés közpénzből.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Korai volt a májusi öröm, amikor az uniós választáson úgy döntött a népakarat, hogy a továbbiakban eltekint Jávor Benedek notórius brüsszeli feljelentgetéseitől, kormánygyalázásaitól. Az egyszázalékos Párbeszéd embere ugyanis ismét csatasorba áll: január elsejétől ő lesz Budapest brüsszeli irodájának vezetője. (Mint volt EU-képviselő, ismeri a járást, ő tudja, kinél kell előszobázni, hercigeskedni, memorandumot átadni stb.) Csókos elv- és párttársa, Karácsony Gergely nem felejtette el a talajt fogott cimborát, bevette a szaftosba. Jávor feladata lesz ellátni Brüsszelben „a magyar főváros képviseletét” a klímaváltozás és az innováció érdekében. Nem mellesleg kormányt mószerolni meg lobbizni azért, hogy a liberálissá lett Budapest – a regnáló Orbán-kormányt megkerülve – közvetlenül kaphassa meg az uniós pénzeket. (Hősünket alaposan megviselte a tavaszi bukfenc, szegény a legeslegutolsó pillanatig reménykedett. Még május elején is gőzerővel kampányolt; értsd, az utolsó napokban is följelentette Magyarországot a paksi atomerőmű bővítése körül maga gerjesztette műbalhé keretében. Nála az ilyen sosem okozott gondot, lelkifurdalást, igaz, kampányígéreteiben sem szerepelt olyan, hogy hazaszeretet, nemzet vagy efféle. Csak hozta önmagát.)

Senkit ne tévesszen meg, Jávor Benedek brüsszeli kiküldetése nem egyéb, mint fájdalomdíj, bátorítás a folytatáshoz. Gáláns jutalomüdülés közpénzből. Vagy ha úgy tetszik, fricska, nyelvöltés az Orbán-kormány felé: na ugye, hogy nem bírtok velünk…

Egy kommentelő másképp látja: „Megint kijöttek az ólból, megint rárontottak a vályúra…” Stimmel.