Igazodva a néphagyományhoz, ma, április elsején a bolondokkal kellene foglalkoznunk, ha már ez a hivatalos napjuk. Csakhogy ez nem könnyű feladat, miután egyre gyakrabban év közben is ezt kell tennünk. Meg aztán nem egyszerű kihámozni egy mai történetből, mi benne a való és mi a vicc.
Így lehettek ezzel az áprilisi tréfálkozás őshazájában, a középkori Franciaországban is, amikor 1564-ben IX. Károly rendeletbe hozta, hogy az év attól kezdve január elsején kezdődjék (ne pedig április első napján, mint a régi francia naptárban). Korabeli krónikákból tudjuk, hogy rövid idő alatt őrült zűrzavar keletkezett. A jogkövető polgárok gond nélkül átálltak az új időszámításra, csökönyös nemzettársaik azonban továbbra is április elsején ünnepelték az évkezdést, ami az akkori szokás szerint véget nem érő ajándékozgatást jelentett. Miután sok éven keresztül sem jutottak dűlőre, végül mindkét napot az ajándékozásnak (és az ezzel járó fejetlenségnek) szentelték. Végül – tekintettel a megnövekedett költségekre – az április elseje lassan a tömény hülyéskedésre szűkült.
Idén sok helyütt előre hozták az ünnepet, és már napokkal korábban idétlenkedni kezdtek. A magyar parlamentben például az ellenzéki pártok a koronavírus-törvényről szóló hétfői ülésnapon (sőt már egy héttel korábban) álltak elő az ökörségeikkel. A nem túl gusztusos attrakcióra persze azonnal rácuppant az ilyesmire fogékony internacionalista baloldal is Guy Verhofstadt belga mulattatóval az élen. Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa sem akart lemaradni.
Kicsit ellaposodott a patinás ünnep.
