Érdekes cikket írt minap Szilágyi György Jobbik-alelnök a Népszavában. Nem attól érdekes, hogy jobbikosként épp a Népszavába írt – ezen már rég túlvagyunk (lásd: Terror Háza Múzeum, kisnyilasok átöltözőszobája), hanem a tartalma miatt. A szerző, miután felsorolja a miniszterelnök eredendő bűneit (évtizedekre titokban eladósította Magyarországot az oroszoknak; kivéreztette a vállalkozásokat és a magyar dolgozókat; kinyírta a demokráciát; országlása alatt üldözötté vált a tudás megszerzése és továbbadása stb.), ezt írja: „A rendeleti kormányzása lezárása után Orbán nyugodt szívvel tárhatja majd szét a kezét, […] hogy tessék, visszaadtam a felhatalmazást, ahogy mondtam. Ezzel megteremti a hivatkozási alapot arra, hogy ősszel vagy 2021-ben […] újra kérje a teljhatalmat.”
Többször elolvastam az eszmefuttatást. Ha jól értettem, a szerző azért látja veszélyesnek a jövőt, mert Orbán Viktor vissza fogja adni a rendeleti kormányzást – ez ugyanis szerinte arra utal, hogy benne lapul a potenciális diktátor. Ez Orbán Viktor „mesterterve”. Vagyis Szilágyi György gondolatmenetét követve az lenne demokratikusabb, ha a miniszterelnök nem adná vissza a hatalmat.
Ijesztő tünetegyüttessel állunk szemben. (Nyilván megvan rá a megfelelő pszichiátriai kifejezés – majd a kezelés után, okulásképp érdemes lesz megnézni Szilágyi kórlapján –, addig is tanácsos a másfél méteres távolságtartás.) A folytatás már a kór szövődménye lehet: „Az újra magához ragadott egyeduralom után már nem lesz visszaút, Orbán kiveszi a vitrinből a koronát, rárakja a fejére, végleg beköltözik a Várba.”
Nővérke!
