Parlamenti szereplésre spekulál a Magyar Kétfarkú Kutya Párt: terveik szerint harminc helyen indítanának jelöltet a 2022-es választáson. Tavaly, az önkormányzati megméretésen már több képviselői helyet szereztek. Egyikük, a Ferencvárosban alpolgármesterré lett Döme Zsuzsanna Suzi is indulni kíván az országos voksoláson. (A párt társelnöke új posztján nincs könnyű helyzetben – úgy kell eljárnia a kerület ügyeiben, hogy közben ne feledkezzen meg a kétfarkúak vicces szellemiségéről se. Mert van ugye a jogszabályokkal körbetűzdelt önkormányzati munka, meg van a pártelvárás, ezt a kettőt kell ügyesen összefésülni.)
A kétfarkúak ars poeticája a vicc – többnyire az Orbán-kormánnyal szoktak évődni –, megállás nélkül viccesnek kell lenniük, ami nem kis teher. Terhelt is a csapat. Képzeljük csak el, jópofának lenni télen-nyáron, ha esik, ha fúj. (Állítólag kéthetente zárt körű nevetgélésre szokott összeülni a pártelnökség, mindenki hoz magával valami viccesnek tartott ökörséget, amiből a plénum kiválasztja, melyikkel áll majd ki a nyilvánosság elé.) Néha azzal tréfálkoznak, hogy átragasztják mások plakátját. Előfordult, hogy egy ilyen átragasztó aktivistát „munkája” közben szájon kaptak. Azon tényleg lehetett nevetni.
Hogy melyik oldalhoz tartoznak a „semleges” kétfarkúak, számomra akkor derült ki egyértelműen, amikor pár éve a történelmi Magyarország nemzeti színű térképét ábrázoló plakátjuk közepére – a „nagymagyar” szavazóknak címezve – ezt írták: „Vesszen a triatlon”. (Triatlon, Trianon – vicces, ugye?)
Nagymagyarozás, Trianonon kuncogás – milyen ismerős. Milyen aljas.
