Lárifári, Klári!

Minap a miniszterelnöknek készülő Dobrev Klára is előállt egy népmesébe illő, „szívszorító” történettel.

Fotó: Katona_Vanda

Ahogyan az várható volt, minap a miniszterelnöknek készülő Dobrev Klára is előállt egy népmesébe illő, „szívszorító” történettel. Csak ő nem egy tizenkét esztendős elkóborolt ceglédi kislányt talált az utcán, mint Láriferi, hanem egy idős, anyagi gondokkal küzdő asszonyt a piacon, ám ebből is ki tudta hozni a demagógiát. „Gyümölcsöt válogatott, és látszott, azon vívódik, mit tegyen a kosárba – írja döbbenten Klára szemtanú. – […] A szívem szakadt meg, mert valóban azon gondolkodott, hogy tud-e banánt és mandarint venni, vagy csak az egyiket. […] Azt számolgatta, tud-e gyümölcsöt vinni az unokáinak. […] Ezt tíz év alatt nem értették meg Orbánék.”

Hogy végül mit vásárolt az idős néni, az nem derült ki, bár valószínűleg nem is ez volt Klára szerző célja. Inkább az, hogy leleplezze az elvetemült Orbán-kormány nép- és nyugdíjasnyúzó politikáját. Meg talán az, hogy elgondolkodtassa az olvasót. Idézek az egyik „elgondolkodottól” (túl sok nyomdafestéktűrő hozzászólást nem találtam): „Azt nem kérdezte a nénitől, Klárika, hogy mit vitt az unokájának, amikor maguk lenyúlták a tizenharmadik havi nyugdíjat? Tudja, azt, amit épp most épít vissza a kormány… Ez lárifári, Klári!”

Eredetileg egy másik Dobrev-sztoriról akartam írni. Egy mondatról, amit Gyurcsány Ferenc felesége mint az uniós parlament levezető elnöke mondott szintén a minap: „Megadom a szót Hajšel úrnak, aki Bratislavából jelentkezik.”

Dobrev Klára miniszterelnök-aspiránsnak Pozsony, mely ezer éven át Magyarország része, koronázóvárosa volt, csak Bratislava.

Erre már közölhető kommentet sem találtam.