– Körülveszi magát csupa olyan figurával, akik kizárólag tőle függnek […], így aztán buzgón ki is szolgálják a legalázatosabb módon. Ők azok, akik […] az esetleges kegyvesztéstől való félelmükben buzgón túlteljesíteni akarnak.”

Ez a kiválasztás azonban emberünk szerint egy idő után kontraproduktív lesz, ugyanis a nagy rendszerek egy központból, egyetlen ember által nem működtethetők hosszú távon. „Ez egy jó hír minden demokratának” – kacsint ki a cikkből Jenő, aki szegény akkora diktatúrában él, hogy ezen ökörségeket következmények nélkül elmondhatja, nem viszi el a nagy fekete autó. (Idebiggyesztek egy kapcsolódó kommentet:

A diktátorokat nem választani szokták, Kaltenbach úr, és főleg nem négyszer.)

Hogy egy ilyen diktátorral a nyakunkban miért lehetünk még az EU-ban, azt ekképp magyarázza Jenő:

Eddig csak azért úsztuk meg a súlyosabb következményeket, mert az EU nincs felvértezve az ilyen renitens viselkedésre.

És mi mit kezdjünk ezekkel a Jenőkkel?

Borítókép: Kaltenbach Jenő (Fotó: MTI/Beliczay László)