Érdekes megfigyelés, a hatalomra spekuláló ellenzéki politikusok nyilatkozataiban rendre felbukkan a „Ha kormányra kerülünk…” kezdetű bővített körmondat. Az is érdekes, minél kétségbeejtőbb az illető, annál vadabb a mondat második fele. Gyurcsány Ferencé például ekképpen hangzott pár esztendeje: „…nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ.” Egy másik miniszterelnök-aspiránsé, Fekete-Győr Andrásé pedig így: „…csak akkor leszek hajlandó találkozni Putyinnal, ha kivonja csapatait Ukrajnából.”

Minap gatyadizájneres Péter is előterjesztette, mivel kezdi munkáját, ha kormányra kerül. Módosítaná az alaptörvényt, amely garantálná, hogy egy politikus legfeljebb két cikluson át lehessen miniszterelnök. A legfőbb ügyészt elzavarná, megszüntetné a propagandaminisztériumot, s persze csatlakozna az európai ügyészséghez. Ha húszszázaléknyi lenne a különbség két rivalizáló párt között, kiírná az előre hozott választást, ami akár a kétharmadot is megoldhatja.

Mindezen akár nevetgélhetnénk is, ám a platópolitikus így folytatja: „De nem kell feltétlenül a kétharmad, egymandátumos többséggel is lehet kormányozni. Ha ott a belügy, a NAV és a rendőrség, akkor sok mindent lehet csinálni.”

Igen, „sok mindent lehet csinálni”. Tanúsíthatjuk. 1945-ben, az első szabad választáson a Független Kisgazdapárt elsöprő sikert aratott, s egymaga is alakíthatott volna kormányt, ám szovjet (ma uniósnak mondanánk) „ajánlásra” koalíciókötésre kényszerült a kommunistákkal. Utóbbiak szaftos tárcákat kaptak, például az ÁVO-nak bölcsőt adó Belügyminisztériumot. A folytatás ismert.

Jut eszembe, a komcsik is platópolitizálással kezdték.