Szerdán este, miközben a magyar ellenzék uniós képviselői egymást túllicitálva tudósítottak a „csúfos magyar–lengyel vereségről”, idehaza klaviatúra elé ült Vásárhelyi Mária, a megboldogult SZDSZ itt felejtett vészcsengője. Mit mondjak, nem volt vidám. „Hát kedves EU parlamenti képviselők, ha ez a győzelem, akkor milyen lenne a vereség? – érdeklődött.
– Az EU, mint tíz éve mindig, most is cserbenhagyta a magyar demokratákat. (Ők, Vásárhelyiék a »demokraták« – P. Gy.) Angela Merkel most is elvtelen kompromisszumot kötött a magyar diktátorral a mi kontónkra. A 2022-es választásokig biztosan nem lesz jogállamisági eljárás Magyarország ellen, és később is csak a támogatási pénzek elosztásával kapcsolatos kérdések miatt indulhat ilyen vizsgálat.” (Megjegyzem, a harcos asszonyka nemrég magáról az uniós vezérkarról is leszedte a keresztvizet. Mint írta, fél éve készítgetik a jogállamiságról szóló jelentéseket, ehhez képest Magyarország változatlanul teljes jogú tag.) „Orbánt kisegítik a csapdából – kesereg most Mária –, az EU folyamatosan a diktatúrát tőkésíti fel, és tétlenül nézi a magyar ellenzék és a demokraták teljes kivéreztetését.”
Hogy hősnőnk és a többi haragvó „demokrata” mielőbb lenyugodjon, nem lenne haszontalan, ha – ahogyan néhány éve egy Gyurcsány-fesztiválon –, ismét kihelyeznének valamelyik közterületre néhány, Orbán Viktor fényképével felmatricázott hordót, hozzá megfelelő husángokat. Hadd püfölje azt bánatában a kizsákmányolt rászoruló. Emlékszem, mekkora siker volt, egymás kezéből kapkodták ki az ütőt, lila fejjel püfölték a piszok hordót. Nekünk is tetszett.
