Mondják, a nevetés gyógyít, karbantart, élesíti az elmét, növeli a tüdőtérfogatot stb. Én e célból egy ideje Fekete-Győr András-idézeteket olvasgatok, s határozottan érzem, javul a közérzetem. Ha orvos lennék, receptre írnám a Momentum-vezér épületes ökörségeit. Éhgyomorra a legjobb.
Régi kedvenceimet már többször megénekeltem. Például amit Fegyőr az orosz elnök budapesti látogatása után nyilatkozott: „Miniszterelnökként csak akkor fogok találkozni Putyinnal, ha kivonta csapatait Ukrajnából.” Vagy amikor a hadügyekben is jártas szűk emberke kijelentette: „Nincs szükség katonákra a határon, a magyar honvédség úgyis csak propagandaeszköz a déli kerítésnél. […] Ne ijedjünk meg néhány száz jámbor menekülttől!”
Az is borzasztóan tetszett, amikor azt mesélte: „Rengetegen mondják nekünk, hogy ti vagytok az utolsó reményünk!” (Ez félrehallás lehetett, az eredeti így szól: „Ti egy utolsók vagytok!” Nem ugyanaz.) Ezeken mindig jókat kacag az ember, pirosra csapdossa a térdét. (Megjegyzem, végszóra csöppent a politikai kabaré világába a tápos humorista, elődje, Láriferi már igencsak ellaposodott, nemhogy kacagni, már kétségbeesni sem lehetett a szövegein.)
Minap egy régebben készült Fegyőr-videóval kúráltam a közérzetemet. Riporter kérdezi a pártvezért: – A legizgalmasabb program, hogy önök egy kis méretű atomerőművet hoznának létre. Ez mit jelent?
– Kis méretű atomerőmű például egy napelem-kollekció egy ház tetején – magyarázza a vezér. – A napelem az atomerőmű? – kérdezi a meghökkent kolléga. – Hogyne – válaszol készségesen a pártelnök-atomtudós. (Itt megszakadt az anyag. Gondolom, az operatőr eldobta magát…)
