Míg olvasom Gyöngyösi Mártonnak a Magyar Hangban megjelent cikkét (Fejére nőhet-e egy despota az egész Európai Uniónak?), azon merengek, vajon mi akar lenni ez az írás. Egy jobbikos EP-képviselő Brüsszelnek tett hűségnyilatkozata, avagy egy módosított önéletrajz? Talán egyszerre mindkettő.
Emberünk furcsállja azt a meglepettséget, amely az unión eluralkodott, amikor a magyar kormányfő bejelentette: amennyiben a jogállamisági kritériumokat nem törlik a kifizetési feltételek közül, meg fogja vétózni a következő hétéves költségvetést. „Mi, magyarok már tíz éve élünk abban a rendszerben, amelynek működési elve abban áll, hogy Orbán Viktor egy személyben dönt mindenről és mindenkiről a saját kénye-kedve szerint” – panaszolja a kontinensatya, majd feddőleg hozzáteszi: sajnos Brüsszel elnézte a magyar miniszterelnöknek az antiszemitizmusba hajló, egyre agresszívabb gyűlöletkampányait. Hát most tessék, döntsön az unió: utat enged-e a nyílt erőszak politikájának. „Én már 2019-ben is felhívtam a figyelmet – fényezi magát a jövőbe látó Gyöngyösi –, hogy Magyarország kivezetése az Európai Unióból a teljes elszigetelődés […] Magyarország számára semmilyen más járható út nincs, mint az Európai Unió által felkínált út.”
Érdekes gondolatsor, különösen akkor, ha belegondolunk, hogy képviselő úr pártja 2012 telén egy budapesti nagygyűlésen, a tagság frenetikus éljenzése mellett, EU-zászlót égetett. Nem emlékszem, hogy Gyöngyösi Márton ott tüsténkedett volna ijedten a poroltóval. Arra viszont igen, hogy pár hónapra rá a parlament egyik ülésén listát követelt a zsidó képviselőkről Marci. Hevesen.
