Helyszíni jelentés

Nos, ezért kell a hírlapírónak utánajárnia a félinformációknak. Nem pedig összehordani hetet-havat, hogy aztán jogosnak tűnjön az olvasócsalogató cím: „Pánik”.

„Toporgok a nagy élelmiszerlánc pénztára előtt – tudósít a multiáruházból a 168 Óra riportere. – Öt-hat ablak van nyitva, mindegyik előtt 20-25 méteres sor, remény sincs arra, hogy a két zsemlémmel, a liter tejjel és a doboz margarinnal belátható időn belül sorra kerüljek. Nem is értik a körülöttem ácsorgók, miért nyújtogatom a nyakam, miért toporgok.” Megjegyzem, én sem értem, miért annyira buta a kolléga, hogy napi bevásárlását a multiknál intézi, amikor azt egy kétkiflis vásárlásokra berendezkedett kisboltban is megtehetné. És akkor nem kellene nyakát nyújtogatva toporognia.

„Aztán lementem a családorvosunkhoz, hogy felírassam a szokásos gyógyszereimet” – folytatódik a beszámoló –, „ácsorogtam az utcán a többi receptre váró között, mire jó sokára kijött a nővér.” Sütnivalóért ellenben aligha állt sorba annak idején a kolléga, hiszen lépten-nyomon arról papol mindenki, hogy e-recepttel intézzük az ügyeinket, és akkor nem kell ott ácsorogni a rendelő bejárata előtt. (Egyik kommentelő azt kérdi, ha szegény riporter ennyire tájékozatlan, miért állt újságírónak. Elszegődhetett volna az iparban is, nagy a választék…)

„Félinformációkat kapunk – kesereg a szerző. – Az emberek között terjed a szóbeszéd, hogy a kórházakban azért nem szűrik azokat, akik betegnek érzik magukat […], mert az országban nincs is elegendő vírusteszt.” Bizony, sok mindenről terjed a szóbeszéd. Olyat is hallani, hogy Orbán Viktor maga hozta be a koronavírust, hogy aztán diadalittasan legyőzhesse… Nos, ezért kell a hírlapírónak utánajárnia a félinformációknak. Nem pedig összehordani hetet-havat, hogy aztán jogosnak tűnjön az olvasócsalogató cím: „Pánik”.